DeletedUser6772
Vendég
Miért lépsz le Firka?
A sérelmeim én nem jegyzeteltem én ütöttem!
Nyíltan és őszintén! Megmondtam mindenkinek előre és megtettem! Soroljam?
Te egyedül megkérdőjelezted a szavahihetőségem, miközben belenevettél a szemembe és írtad, hogy nincs olyan beszélgetésünk amit ne bírnál letagadni! Én nem akarok veled játszani, mert aki a másik oldalt ül is megpróbálom elhinni arról, hogy tud! Becsületes! Játékélmény azt nyújtja számomra, ha van megfelelő játékos a túloldalt. Aki felveszi a kesztyűt!
Üdvözlöm a V13 harcosait! Nem vagyok jelen a V13-on, sőt még másik tucat világon sem, egyetlen virtuális világom van, az a V7-es.
A V13-on nem kevés olyan harcos játszik, akikkel volt alkalmam találkozni a saját világomban. A világ iránti érdeklődésem innen ered.
Érdekes vita bontakozott itt ki most a Triumph megalakulása apropóján. A vita alapja az örök kérdés: Ki a jobb játékos?
Az egyéni vitéz, aki időt, energiát nem sajnálva remekbeszabott támadásokkal ziálja szét 1:1-ben aktuális ellenfelét fölhasználva az aktuális társak potenciálját, de a saját elveiből soha nem engedve értük.
Vagy pedig az, aki képes a társait, környezetét igazi csapattá formálni, és ezzel a csapatttal bármilyen feladatot képes megoldani. Úgy, hogy ő maga lehet nem is az első sorban harcol, de a társai pontosan tudják hol a helyük, és azt büszkén fogadják el.
Nehéz ez a kérdés 2 teljesen különböző szemléletet takar. Az egyik a klasszikus párbajhős, egy gladiátor, aki legtöbbször csak magára számíthat, és tartósan nem is számít másra. Ő az aki a nagy csatát megnyeri, majd legendává válva veszíti el a másikat. A másik pedig olyan mint egy bölcs vezér, aki szervezni és fanatizálni is tud, akiben társai kérdés nélkül is megbíznak. Mert tudják, hogy ők nem valaki más egyéni dicsőségének eszközei csupán, hanem a közös siker egyik pillére. Aki a csatákat sorban nyeri meg a népével. Mert ismeri az erejüket, azt használni tudja, és nem viszi őket a pusztulásba.
Az egyik a magányos hős. Váljon vezérré, vagy sem, valami személyes indíték vezérli. Legyen az hírnév, bosszú, vagy anyagi érdek.
A másik egy okos de határozott vezér. Aki bár vezér, egy a többi között. Aki látta a tegnapi Magyar-spanyol és a magyar-francia kézimeccset, az tudja mire gondolok.
Én azt gondolom az életben, mint ahogy a KH világain belül mindkettőnek helye van. A hősök nélkül unalmassá válna a játék, a bölcs vezérek nélkül pedig anarchiába fulladna. Amiből a hősök is csak egy módon tudnának kiemelkedni: Ha bölcs vezérként kezdenek el működni.
Azt gondolom a 2 szemléletnek bár merőben különbözik felesleges szapulni egymást. Az egyik a másik nélkül semmit nem érne.
Gyakorlatilag egymást határozzák meg.
A V13 nagy átalakulás után van. Számomra meglepő, hogy egy ekkora lépés ilyen hamar bekövetkezett. Nem tudom, nem látok bele, hogy mennyire vannak együtt a most fúzióra lépett klánok tagjai, vezetése egymással. Mekkora a bizalom, mennyire foghják tudni közössé és hatékonnyá tenni a módszereiket. Iszonyú sok minden van, szokások, segítségkérés, támadásszervezés, ami egy komoly közösség esetében kialakult metodika szerint működik. Jól méghozzá. Máshogy nem is lehet, ha komoly klánról beszélünk. És ez minden klánnál kicsit máshogy van technikailag. Egy a tagok által jól működőnek tartott rendszert egy másikra cserélni soha nem lehet zökkenőmentes. Kérdés mennyire tolerálják a váltást a mezei tagok. Mennyire lelkesíti (sokakat nyilván nagyon) és mennyire veszi el a lelkesedésüket más tagoknak ez. A következő 2 hónap belső foglalásai meg fogják ezt mutatni.
Az én világom a V7 - ahonnan a Mesehősök, a Start Zéta mostmár Triumph meghatározó emberei közül ismerek néhányat - már túl van a diplomáciai pezsgés korszakán. A 2 fő oldal: észak és dél kialakult. Sok kérdés már nincs.
Az írásom kezdetén tárgyalt 2 fő szemlélet nálunk is nagyon erősen csapott össze. Észak hős típusú, magát rettenthetetlen Willliam Wallace-nak tartó vezére szűk csapatával hatalmas propagandát indított a déli oldal csapatszemléletű vezetése ellen. Ugyanezeket az érveket vágva a déliek szemébe, mint azt máshol is teszik. A déliek meg válaszolnak erre. Vérmérsékletüktől függő stílusban és tartalommal. Én a magam részéről sajnálom ezt. Hiszen a jó játékhoz szükség van a kihívásokra. A déli csapatszellemnek szüksége van az északi hősökre ehhez, az északi terminátoroknak pedig szüksége van egy jól szervezett ellenfélre, hogy tudásuk legjobbját csillogtathassák.
Azt kéne megérteni, hogy méltó ellenfél nélkül nem lehet jót játszani. Én azt mondom Jobb tisztelni az ellenfelet, mint gyűlölni.
DE azért:
Hajrá ELME!