Téi Olimpia harmadik forduló

Státusz
Nem lehet hozzászólni.

DeletedUser8560

Vendég
Kedves Játékosaink,

Nagy örömömre sokan csatlakoztatok OLIMPIÁNKHOZ . Arra kérlek Titeket, tartsatok továbbra is velünk, játszunk együtt, érezzük jól magunkat!


Nézzük csak, mi a harmadik forduló: ÍRJ EGY TÖRTÉNETET A KLÁNHÁBORÚVAL KAPCSOLATBAN, VAGY TALÁLJ KI OLYAT, AMI ILLIK A KLÁNHÁBORÚ VILÁGÁHOZ!!

Feladat:
Írjatok egy történetet, ami kapcsolódik a Klánháborúhoz, vagy egy olyan világban játszódik, ami emlékeztet a Klánháborúra!

Szabályok:

- NEM szólhat a Klánháborúról, a játékotokról, vagy más, valóságban is ide köthető cselekményekhez. (Pl.: kitiltás, összevesztem a szomszédommal, a klánjaink hadban álltak és én elmentem foglalni, stb....). KITALÁLT történetnek kell lennie, egy mesének, ahol a falvakban dolgos emberek élték mindennapjaikat, ahol vannak jók és rosszak, és ők néha harcolnak is egymással... Aki esetleg egy-két mitikus lényt is beleír a történetbe, nyugodtan engedje el a fantáziáját :p
- Egy történetet egy pályázó adhat be, a közös munka hasznos, de nem ebben az esetben.
- Mindenki csak egy történettel nevezhet, de akár többet is feltölthet. Fontos, hogy megjelöld, melyikkel nevezel, ennek későbbi módosítására nincs lehetőség.
- Saját történetet kell beadni, ha valahonnan khm... ismerős lesz a mese, az azonnali kizárást eredményez!
- A novellákat ebben a topciban lehet beadni, egy új post nyitásával. Nincs rá lehetőség, hogy csak a Support lássa ezeket, a szégyenlősséget vetkőzzétek le magatokról.
- Méret: MAXIMUM 5000 karakter

A történeteket 2011.02.11-én éjfélig lehet beadni, utána már nem áll módunkban elfogadni. Ezután szavazásra fogjuk bocsátani, hogy melyik a legjobb.


Nyeremények:
1. hely: 240 prémium pont
2. hely: 180 prémium pont
Különdíj: 120 prémium, ezt a Support fogja odaítélni.


A prémium pontok a közös játék miatt átválthatóak Grepolisos aranyakra.




A szövegeket IDE várjuk, ebbe a topicba.
 
Utoljára egy moderátor szerkesztette:

MAXXIKING

Vendég
Az én KITALÁLT történetem.

Egyszer a falusiak megépítették a saját gazdálkodó falujukat. Kiválasztották a vezetőjét, és boldogan éltek,fejlődtek. Elég szépen haladtak míg a falujukba nem ért 10 kémlovas. Volt ugyan 25 lándzsásuk, de nem boldogultak el. Sajnos kiderítették az épületeket, és a nyersanyagokat. Ahogyan csak siettek építették a rejtekhelyet. Újabb támadás érkezett. 50 polgárőr jött feléjük, de most sikeresen megvédték a falujukat. Már épp itt volt az ideje hogy ünnepséget rendezzenek. Beesteledett, mindenki felkészült az ünnepségre. Így szólt a vezető:
- Emelem poharam, a népre,és a fejlődésünkre! - Mindenki emelte a poharát és mondta a vezetővel együtt.
Olyan jól mulatnak hogy az ellenséget se veszik észre. Mikor vége lett az ünnepségnek, lefeküdtek aludni. Az ellenség is, már olyan későre járt az idő, hogy a kémek is hazamentek a távoli nézésből. Reggel, élelmet mentek keresni. A búza megért a farmon. Őzek,szarvasok rohangáltak az erdőben. A vezető idehívta a népet és így szólt:
- Most sok katonára van szükségünk. A kovácsok menjenek páncélt és fegyvert készíteni. Addig a falusiak menjenek el élelmet keresni. Még nincs elég!
Mindenki az útjára ment. A kovácsok feltalálták a puskát. Pár falusi, a puskaport készítette. Már elegen vannak a védekezéshez.Az egyik falusi így szólt:
- Uram, felséges királyom, elvégeztük a munkánkat.
A vezető így válaszolt:
- Helyes! Most több emberre van szükségünk. És lovakat kell tenyésztenünk.
A falusi kétségbeesett, és így szólt:
- De uram, nincsen lovunk, nem hogy még istálló.
A vezető így válaszolt a kétségbeesett falusinak:
- Akkor hozzatok sok fát,szöget,kalapácsot és szárított füvet. És építsétek meg!
A falusi megnyugodott és így válaszolt:
- Igen is Uram!
A falusi mindenkinek elmondta ki és mit tegyen. Mindenki a dolgára sietett. Az ellenfél 80 fekete lovaggal megtámadta a falut és az összes nyersanyagot elvitték, ami a rejtekhelyben van az nem. A falusiak szanaszét rohangáltak. És mondogatták:
- Honnan van ezeknek lovuk? Mégis honnan? -
A vezetőnek eszébe jutott hogy ilyenkor mit tegyen. Meg is tette. Elküldte az egyik falusit 35 arannyal, a lovasistállóba. vett is belőle 18 lovat. Húzta őket jöttek is, mikor beértek a faluba, felszerelkeztek, kard,páncélzat,sisak minden megvan. Felültek a lóra, és vágtattak az ellenség falujába. Leesett az álluk, teli volt katonákkal az egész hely. Ezt jelentették a vezetőnek. A vezető szövetséget akart kötni az ellenséggel. Az ellenség, ezen elgondolkodott. Arra gondolt hogy mi lenne ha egybemennének, együtt fejlődnének... Azt mondta hogy jól van, elfogadom. De még megkérdezte:
- Ha gondolod egybecsatlakoznánk, együtt fejlődünk.
Így válaszolt a vezető:
- Jó, de akkor ki lesz a király?
Szép nyugodtan válaszolt a már szövetséges vezetőnek.
- Ketten uralkodunk. Ennyi az egész!
Megnyugodott a vezető és azt mondta:
- Szuper vagy!!!!
Az egybe költözés úgy történt hogy a kettő falu között építettek egy másik falut, és mind a kettő barát hozta a tárgyakat. Mikor egybeköltöztek, megfogadták hogy csak béke lesz e világon!
Mindenki éljenzett:
- Éljen! Éljen!!!
A falu csak nőtt és nőtt. Megalakult a város belőle, és több ezer ember járt ott. Szépen gazdálkodtak. A kicsi kis tanyából, nagy malom lett. A istállóból, egy hatalmas nagy lótenyésztési üzem. A főhadiszállásból szálloda lett. A Barakkból pedig kórházat csináltak. Így lett vége a történetnek, és boldogan élnek míg meg nem haltak.

:cool::D :);) Ha több mint 5.000 karakter már bocsánat de nem számoltam. Ne tiltsanak kérem ha több. TOP 3 játékom:)
 

gangsta1993

Vendég
Az eveszett kard legendája

Volt egyszer egy királyság úgy hivták hogy Old Spice
Itt élt a legnagyobb király amit a földkerekség ismert.
Volt neki két fia az eggyiket Lord Józsinak a másikat Lord Bélának hívták,ez a két fiú volt a jogos tulajdonosa a királyságnak,de a királynak volt egy testváre is akit Ádámnak hívtak és nagyon gonosz tervet forralt ki a király ellen mert nem ő lett az ország feje.
El ment a sátan után és alkut kötött vele a sátánnak tetszett a terv ezért neki atta a holtak kardját amivel mindent meg lehetett idézni megis idézte vele a pokol leg gonoszabb lényét hogy végezzen a királysággal.
De ezt a lény nem teljesítette ezért Ádámnak kellett elvégezni a piszkos munkát.De a két fiú ezt meg tudta és elindultak megkeresni az elveszett kardot,mikor már a közelébe voltak megjelent a kard őre és harcba bonyolodott a két fiúval igaz megszerezték a kardot de sajnos az eggyik fiú meghalt de a másik fiú vissza tért a kardal és legyőzte Ádámot és így megmentette a királyságot.
MÉG MOSTIS ÉLNEK HA MEG NEM HALTAK.
 

DeletedUser13071

Vendég
Azt hittem sosem végzek már vele!

Volt egyszer a távoli középkorban egy kis törzs a Renum törzs.
Ez a kis törzs évszázadok óta gyakorolta a kardforgatást, íjászatot, és hatalmas győzelmeket arattak.
Azonban évszázadok óta egy kis faluban éltek. Nem vándoroltak, és épp csak annyi rabszolgát ejtettek, amennyire szükségük volt. E közben köréjük nőttek a nagy birodalmak, fejedelemségek.
A törzs feje már haldoklott, így átadta a fiának Martinus-nak a törzs irányítását, de előtte ezeket mondta neki: Én és az elődeid nagy hibát követtünk el. A törzsünk földjének a határait meg kell növelnie! Ez a feladat immáron a tiéd! Tedd büszkévé az elődeid, tégy büszkévé!
Martinus először is királlyá koronáztatta magát, majd megkezdte a hódításokat! Eleinte csak kisebb falvakat hódított meg. A már várossá nőtt falujuk bevédését úgy oldotta meg, hogy kisebb falvakat állíttatott fel a köré, amely a királyságának a központjává vált.
Hamar legyőzte a környező kisebb királyságokat, de a nála sokkal nagyobb királyságoktól még óvakodott, így a körülötte lévő hét birodalommal szövetségbe lépett, és kidolgozott egy stratégiát.
Egy szövetségessel bontotta a szövetséget, és a másik hattal együtt legyőzte őket. Ezt addig csinálta, míg végül csak ők és az utolsó szövetségesük a Hunok maradtak.
Ekkor követte el élete talán utolsó, és legnagyobb hibáját. Elbízta magát! A Hunok már számított arra, hogy sajnálatos módon, hamarosan ellenséges viszonyba kerül az eddigi legerősebb szövetségesükkel.
Így Istefán a Hunok vezére már elkezdte a falaik megerősítését, és utjaik kiszélesítését, hogy több katona tudjon egyszerre távozni a kapuikon, továbbá kémeket juttatott Martinus bizalmasai közé, hogy tudja mi lesz a terv, és mikor következik be.
Eljött a nagy nap!
Martinus önmagát elbízva, emelt fővel, mosolyogva ült lován, és már diadalának megünneplésére készült.
Míg a Hunok királya kissé idegesen, de magát nyugodtnak mutató Istefán csak reménykedett győzelmében!
Megszólaltak a kürtök, ezennel megkezdődött a harc, nincs visszaút! Mindkét fél nagyon erős volt, és az erőviszonyaik is hasonlóak voltak, de végül a Hunok kerültek ki győztesen.
A Renum törzs ezzel kihalt, de ideiglenesen naggyá váltak! Istefán azzal tisztelte meg Martinus holttestét, hogy a Hun királyoknál alkalmazott temetés részese lehetett, és egy életre bekerült a Hunok történelmébe.
 

tibor.hajdu

Vendég
409. tavasza. A sugárzó Nap beragyogja egész Pannónia provinciát, vagy ahogy tetszik Pannonia-t, ahol csend és béke honol. A szürke táj lassan felébred téli álmából, és ismét színpompás öltözékbe bújnak, rügybe fakdnak a fák s szirmot bontanak a virágok. Szemet gyönyörködtető a látvány.
Csak egyetlen hely van, ahol most nincs nyugalom. Egy nagyobb folyó, mint természetes védvonal Aquincum nyugatra, közvetlenül annak falainál a Danuvius az melynek ilyen nagy a jlentősége. Ám ez a folyam most nagyobb és fontosabb, mint az összes többi vízfolyás. A Nílus, a Tiberis, az Ebro, de… talán még a Földközi-tengernél is nagyobb jelentőssége van. Ennek két ellentétes partján néz ugyanis farkasszemet egymással a római Pannonia provincia védője, Appius Flavius serege a Hunok félelmetes hordáival. Ám Hun hordákat az „isten ostora” –ként elhíresült hun vezír Attila vezeti. Ezt a területet elkerülte a tavaszi újjászületés, az megrekedt Verecke hágóinál, sejtvén az elkövetkezendő vészt. A Hun hordák új hazát, hont keresnek. A fák, mintha még mindig téli álmukat aludnák, s nem akarnának felkelni. A béke s a nyugalom, csupán távoli álom. Ezt a barátságtalan helyet, a zaklatottság, a – szinte fojtogató – feszültség, a kiélezett ellentétek uralják. Ám Aquincum lakói mégis mintha a békesség hamis illúziójával próbálnák leplezni az elkerülhetetlen, pusztító vihart, mely vadabb s hevesebb bármely „isteni” csapásnál.
A rómaiak – dacolva az ellenség vérre szomjazó figyelmével – megszokott teendőiket végzik, mintha az egész csak színjáték lenne. Talán ők maguk is elhiszik, hogy pusztán játék az egész, hiszen erről szól az életük, erről szól a katonáskodás. Sokak szerint a római katonák kiképzés idején vér nélküli csatákat vívnak, míg maga a háború mindössze véres gyakorlatozás. Ennek fényében nem is csoda, hogy oly közömbösek az elkövetkező nehéz időszakot illetően.
Néhány katona a légiós erőd védelmének erősítésén dolgozik. Megfigyelő tornyokat és tüzérségi állásokat építenek. Sokak azonban mindennapi kötelességeiket teljesítik. Egy fennmaradt szolgálati beosztás szerint semmi nem utalt arra a – már-már ijesztő állapotra – mely a helyzetet jellemezte. Egyes cohors -ok gyakorlatokat tartottak, míg a többi katonát más feladatra jelölték ki. Úgy, mint kapuőrség, latrinapucolás, gyapjúőrzés, hadijelvények tisztán tartása, őrség a Principián, vagy akár a tábori fürdők takarítása. Szinte megdöbbentő, milyen tehetséggel egyik reggelén, mintha visszatért volna a tél. Óriási, sötét felhők gyülekeztek a folyócska felett, képesek leplezni a feszültséget. De - mint minden más -, ez sem tarthatott örökké.
Március melyek eltakarták a Napot s a színtiszta, kék eget. A szél hatalmas erővel támadt fel, fülsüketítő hanggal süvített végig az erőd falai közt. Még a kürt hangját is elnyomta, oly hangos volt. Pedig ez a kürt az álmok, s az illúziók végének hangját hallatta. Szokatlan fejetlenség lett úrrá a táborban, a katonák szállásaik felé rohantak, és felszerelésüket igyekeztek mihamarabb magukra venni, miközben az erőd legfontosabb kapuja, a porta principalis dextra kitárult. A szél által felkapott por, falevél és faagák keveréke miatt szinte semmit nem lehetett látni. Csak egy lovas halvány alakja kezdett kibontakozni, mely szinte olyan sebesen vágtatott a praetorium felé, ahogy a szél fújt. Jóformán azt sem lehetett megállapítani, hogy milyen lovas volt, vagy, hogy egyáltalán ült-e valaki a lovon.
A praetorium előtt már ott állt a prefectus, Appius Flavius néhány tiszt és katona jelenlétében. A ló majdnem ledobta utasát a hátáról, olyan lendülettel állt meg az épület előtt. Ekkor ismerték csak fel a lovast: Gnaeus Decius, egyike azon három felderítőnek, akiket a folyó partjához küldtek őrjáratra. Úgy tűnik, a másik kettő már soha nem tér vissza, és valószínűleg Gnaeus sem éri meg a másnapot. Hátából négy nyílvessző állt ki. Egy a jobb vállába fúródott, míg a másik kettő a háta közepébe és az oldalába. Már az is kisebb csoda, hogy élve vissza tudott lovagolni. Ahogy a ló megállt, ő maga előre bukott, majdnem le is borult róla, de sikerült megkapaszkodnia. Appius odalépett hozzá, hogy visszasegítse a lóra, de Gnaeus megfogta a vállát, jelezve, hogy semmi szükség rá. Felemelte fejét, mélyen Appius szemébe nézett, majd ezt súgta parancsnokának: „Nincs béke!”
 

shadow81

Vendég
Vazulország igaz története

Volt egyszer egy kis falu Magyarország területé Vazul falvának hívták.
Egyszer odajött valamilyen herceg és azt mondta:
-Hülye parasztok azonnal adjátok ide a falvatokat vagy lemészárollak titeket.
A parasztok válaszolják:
-Menj a francba hülye hólyag.
És megölték a herceget.Tudták, hogy ez nagy bajjal jár de leszarták.Harcosokat képeztek, foglaltak kissebb falvakat, hogy tudjanak védekezni a herceg barátaitól.Találtak egy barlangot amiben egy Troll volt elvitték és megszelídítették .
Megjött a királyi hadsereg és a király megszólalt:
-Feladjátok vagy támadjunk???
A parasztok erre:
-Soha és támadásba lendültek .
Elöször a királyság győzött de kiengedték a trollt.Az mindenkit megölt. A király feladta és igy lett Magyarországból Vazulország.
 

Devo

Vendég
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxysban… Egy félreeső kis bolygócskán létezett két kis falucska. Lakói egyszerű, dolgos parasztok voltak mind. Az egyik falu Tringili a másik pedig Trangala névre hallgatott. Tringilinek temploma volt egy hitbuzgó plébánossal, Trangalának pedig egy iskolája egy tanítóval! A két falu lakói átjártak egymáshoz misére és iskolába.
Minden évben a két falu lakói, ősz elején találkozott egy réten, a két falu között és megünnepelték a nyár végét egy búcsúval. Ez így ment évtizedeken át, de a legutolsó ilyen ünnepségen történt valami, ami megváltoztatta mindenki életét. A tanító és a plébános beleszeretett ugyanabba a hajadon leányba.
Szó szót követett majd birokra kelt a két férfi a lányért. Mikor a parasztok észre vették, hogy kedvelt plébánosukat és tanítójukat üti a másik, nem hagyhatták annyiban, bekapcsolódtak a verekedésbe. Hamar káosz alakult ki mindenki ütötte-vágta a másikat napestig. Másnap reggel dagadt képekkel tértek haza és bosszút esküdtek. Még azon éjjelen átmentek a másik falucskába, elkerülve egymást, s földig rombolták a templomot és az iskolát.
Viszont mikor hazaértek szörnyülködve látták mit tett a másik falu velük s iszonyú haragra gerjedtek. A búcsú színhelyén találkoztak ismét össze az éjszaka közepén. A hold mindenkinek emberfeletti erőt adott, legalább is mind így érezték. Már majdnem egymásnak estek, amikor egy pirospozsgás arcú kisfiú lépett ki közéjük.

- Miért akartok megint verekedni? Talán nem volt még elég? Sem iskolánk ahol tanulhatnék írni-olvasni. Sem templomunk ahol kérhetném Urunk védelmét.
-
Ezen annyira ledöbbentek a parasztok, hogy azon nyomban elkergették a plébánost és a tanítót, minden bajok okozóját. Majd békességben hazatértek, keserű tapasztalatokkal. Újjáépítették a templomukat és az iskolájukat s várták az új plébánost és tanítót, aki hitet és tudást ad majd nekik ismét.

Írta : Devo
 

h ammer

Vendég
Még a lovagkorban

Egyszer a lovagkor fényében, mikor a király csak király volt, volt egyszer egy hős lovag. Kill behond királyságban.
Elment harcolni, de találkozott az ellenséggel akiknek a neve: végzet-lovagok. Nem féltek, de egyetlen országuk is akkora volt: mint ők mind. Azt mondja erre a lovag: - Hű harcosaim! Nagy harcra készülünk! Lehet, hogy nem foglaljuk ezt be, de legyengülnek! És elindultak az ellenség vára felé. ...
- Uram itt az ellenség! - mondja egy harcos
- Jó készítsd a sereget! - mondja a király
Elmegy a hírnök-harcos és összehívja a vár seregét.
- Uram itt vannak! Ez az összes emberünk.
emberekből kevés volt nekik de területből sok.
Elkezdődött a harc és lám, valamilyen csoda láttán, mindenki meghalt.
A lovag nem, a király sem. Így alkudoztak. A király beismerte hogy emberekből nála nincs hiány, a lovag meg hogy területből nincs. Így egybeforrtak és ma a király lovagja a lovag és egybe lett a királyságuk.
Ma is boldogan együtt harcolnak, ha meg nem haltak. Itt a király fuss el véle.
 

Norboka

Vendég
Volt egyszer két fejedelem: London és Amerika. Békésen éltek, foglalták a többi falvat. Ám egyszer elfogytak a foglalható falvak, ezért muszáj volt egymást támadni. Londonnak 100 városa volt, Amerikának 101. Először Megtámadta 10 várossal Amerika London 1 városát, Majd el is foglalta. Így ment ez, mivel London csak védett. Ez viszont 20 évig eltartott, ami nagyon sok idő! Mikor londnnak 20 városa maradt, Amerika nagyon eldicsekedett magának, ezért gondolta hogy már legyőzhetetlen. Amikor azonban 30 napig nem foglalkozott a városaival (mivel nem tudott annyit eltartani), Elfoglalt tőle London 180 várost. Mikor 1 városa maradt elszomorodott és képezte a katonákat 1000-el. Mivel 200 város ellen nem tudott kiállni, elfoglalták azt az egyet is. Aztán megölte London Amerikát, és boldog tulajdonosa volt 201 városnak. Itt a vége, rohanj el véle.
 

DeletedUser13108

Vendég
:)) Ha megírtam, fölrakom... legfeljebb nem veszitek figyelembe. ;) :D

Ha megírtam, fölteszem... legfeljebb nem veszitek figyelembe! ;) :)))

Mese

Fényes, dicső, csodaszép országban,
Napsütötte, szikrázó királyságban
Tündérkirálynő boldogságban éldegélt,
Senkinek nem adta rendíthetetlen szívét.

Békében teltek mesebeli napjai,
Bő terméssel bírtak dús szántóföldjei.
Dolgos népe sohasem éhezett.
A sok jóban harcokról elfeledkezett.

A hölgy szépségének híre messzire bejárt
Erdőket, völgyeket, hetedhét határt,
Kérői akadtak bőven, s minduntalan
Jöttek mindenfelől ajándékkal megrakottan.

Finom selymek, szőttesek, briliáns ékszerek
A szép hercegnőnek nem nagyon kellenek,
Hisz szüksége sosem volt ily becsekre,
A függetlenségben rejlett sikere, ereje...

Hiába, a kérők küzdöttek a kegyért,
S ontottak egymás között pirosló, drága vért,
Ostromolták a nőt hévvel rendületlen,
Ígértek néki hűséget, szerelmet...

Messzi országnak kegyetlen királya
Szemet vetett a gyönyörű lányra.
Napsugárban fürdő kincses országára,
Mesebeli erejére, tündér hatalmára.

Tűzben izzó sárkány volt hű szolgája,
Rögvest nyeregbe pattant a hátára,
Elsötétítette jötte az eget,
Ahogy a szörnyű lény szárnyra kerekedett.

S jött a zord lovag vörös tűzparipán,
Láng borította mogorva hátasán.
Fölperzselte véle a zöld berket és mezőt,
Hozott magával halált, vértemetőt.

Megrettent a közelgő végtől a büszke lány,
Vér áztatta, kínoktól hangos birodalmán.
A pusztításnak gyorsan véget kell vetni!
A nép fiaiból harcost kell faragni!

Így döntött végül, s összehívta
Főnemeseit egy végső raportra.
Kihirdették a vérködös háborút,
Katonának behívtak minden fiút.

Berendelték őket, s kiképeztették,
Öldöklésre egytől-egyig fölkészítették.
Futárokat küldtek a nagy világba széjjel,
Harcba hívó szóval, könyörgő levéllel.

Szomszédos fejedelmek azonnal ígértek
Békejobbot, s roppant segítséget.
Lovagok százai, kardforgatók, ezrek,
Pallossal, lándzsával, íjjal útra keltek.

Mérhetetlen csatában sokakat ért végzet,
De a háborúval még egyik fél sem végzett.
Meddig tart a harc még, nem tudhatja senki,
A nagy küzdelemben vajon ki fog nyerni?

Vörös vagy fehér? Tűz vagy liliom?
Égre írt pecséttel, vagy könnyekkel homokon...
Riadója szól a sorsavesztett népnek,
Rabság bilincséből új utat remélnek.

Harsonák hangja szól a megrendült tájon,
Bíbor alkony terül el a láthatáron.
Új szövetséget kovácsol a hamvakon,
Tündérlány kezét ígéri, de nagyon.

Daliás ifjú hős mítikus sereggel
A levegő ködéből előtör fergeteggel.
Alászáll az égből csodás hadával,
Elsöpri lényeit a tűz birodalmának.

Szemtől szembe áll meg a lángtenger urával,
Angyalhad szembesül démon-társasággal.
Megfáradt emberek karjuk leeresztik,
A végső ütközet fejleményét lesik.

Összecsap a két elementáris erő,
Fém csikordul fémtől, a feszültség nő.
Reggelig kitart az ádáz viadal,
Dönt a sors, győztest kiált a hajnal.

Tűzsárkány üvölt, mert gazdája elveszett,
Szíve helyén ezüstös kard pengéje mered.
Gomolygó füstölgő félhomály sejlik
Vértől mocskosan a hős lovag feltűnik.

Boldogság ömlik szét az elkínzott arcokon,
Van ki halkan sóhajt, s olyan, aki zokog.
Vége van a vésznek, vége a pokolnak,
Béke legyen újra, mind erre gondolnak.

Fénylő páncélingbe öltözött szép leány
Tör utat a harcmezőn, arca fehér márvány.
Megáll a hős előtt, szemét könnyek lepik,
Üdvrivallgás kíséri hálatelt szavait.

- Hős vitézem, kérlek, fogadd köszönetem,
Országommal együtt kezemet, s szívemet!
Népem üdvét, s birodalmam minden kincsét
A földre fektetem, dicső lábaid elé.

Lakodalmat ültek, folyt a dínom-dánom,
Nem volt ki elmaradt hetedhét határon.
Ujjong a világ, elvonult az átok
Amerre csak nézek, víg mezőket látok.

Eddig tart a mese, talán igaz se volt,
Harcok mindig lesznek, s nem győz mindig a jó.
Ám ha tetszik, ha nem, küzdelem az élet,
És ha jössz, te gonosz, szembenézünk véled!
(2011.január 23.)

A szövegszerkesztő szerint 3584 karakter. :)
 
Utoljára egy moderátor szerkesztette:

Erzsicica

Member
A reakció pontszáma
23
A csoda ereje

Egyszer régen,nagyon régen,mikor még a sárkányok nem csak az emberek képzeletében éltek,élt egy fiú,Richard.
Richard egy gyorsan fejlődő kis faluban született.Ott tanult meg mindet ami egy dolgos,jó ember életéhez szükséges.
Apja nem elégedett meg azzal,hogy fiát írni,olvasni számolni taníttassa,hanem minden olyasmire oktatták őt a falu lakói,amihez csak értettek.
Volt ki lovagolni tanította,volt ki az állattartás titkaiba vezette be,de akadt olyan is aki a gyógyfüvek használatát mutatta meg neki,és harcászati ismeretekre oktatták,és képezték ki.
Mert bár a falu élte egyhangúnak mondható mindennapjait,de ha kellett megvédték magukat a betolakodóktól,sőt amikor szükséges volt a területüket is gyarapították.
A fiú nőtt,cseperedett.Mire elérte a 20 éves kort,már a falu összes tudásának birtokában volt.
Mivel az oktatása nem a 4 fal között történt minden esetben,így ez idő alatt a falu környékével is alaposan megismerkedett,és talán még csukott szemmel is bárhova el tudott volna menni.
A 20-ik születésnapja előtti időben szokatlan nyugtalanság fogta el.
Születése napján a falu elöljárója elé kellett állnia,hogy kinyilvánítsa abbéli szándékát,hogy melyik kitanult mesterséggel fogja a falu életét szebbé,jobbá tenni.
De a fiú mindegyiket szerette,és mindenben egyformán jól teljesített,így nem tudott dönteni.
Volt azonban egy dolog amit mindennél jobban szeretett volna,és bár minden amit tudott elősegítette volna álmai beteljesülését,minden tudása ellenére a kívánt dologhoz még egy dologra szüksége lett volna.
Élete folyamán sok helyen járt.Hol egyedül,hol a falu harcosaival,de eddig nem akadt rá.
Úgy érezte itt már csak a csoda segíthet,így a hétvégén amikor a templomba ment a falu népe,
Richard az elsők között érkezett,és imádkozott a falu érdeke mellett a saját csodájáért is.
A születésnapja előtti éjszakán nem tudott nyugovóra térni,és a falut körülvevő falon kívül sétált,és gondolkodott,amikor a környező hegyeken túl fura fényeket vett észre.
Azonnal visszament a faluba,felnyergelte pej lovát,és a hegyek felé vágtatott,hogy a különös jelenséget megfigyelhesse.
A hegyekben tudta sok kisebb-nagyobb barlang található ,és mivel arrafelé látta a jelenséget,így lovát is arra irányította.
Mély megdöbbenéssel látta meg az egyik nagyobb barlang bejáratánál az állatot.
Leszállt lováról és a legkisebb zajt se csapva óvakodott közelebb,bár óvatossága felesleges volt,mert az állat mintha semmit nem hallott volna.
A következő másodpercben Richard ereiben a vér is megfagyott,amikor a hatalmas teremtményt felismerte.Egy sárkány volt.
Bár hallott,és sok dolgot megtanult tanítóitól a sárkányokról,eddig nem találkozott eggyel sem,mert a harcok során ezeket a teremtményeket majdhogynem kipusztították a környező terület lakói.
De nem is a sárkány ittléte volt a meglepő számára,hanem a mellette álló férfi,aki jól láthatóan próbálta megnyugtatni az állatot.
A férfi,mintha megérezte volna,hogy Richard ott van,kardját kirántva fordult a fiú felé.
-Ki vagy te,és mit keresel itt???
Menj el innen amíg szépen mondom.Semmi keresnivalód itt.
Ahogy Richard jobban megnézte a férfit és a sárkányt,egyből látta hogy baj van.
Nem csak azért,mert láthatóan a sárkány és a férfi is öreg volt,de az állat éppen szülés előtt állt,és láthatóan kínok gyötörték.
-Richard vagyok-válaszolt a kérdésre.
-Talán tudnék segíteni önnek.
A férfi ránézett,és egy bús mosollyal válaszol.
-Rajtunk már csak egy csoda segíthetne.De nem hiszem,hogy te lennél az.
-Ha nem baj,megpróbálnék segíteni.-mondta Richard.
-Veszíteni ön ezzel nem fog semmit.
A férfi egy pillanatra elgondolkodott és így szólt:
-Igazad van,fiú.
Marcus vagyok,Tripolisz lovagja.
A sárkányom sajnos nagyon öreg,és mint látod vemhes is.
A falum vénei azt mondták mindketten elpusztulnak a szülésbe,és talán tudod ez mit jelent egy lovag számára.
A fiú emlékeiben felderengett a régi monda,és megértette mit akart mondani neki a lovag.A lélegzete is elállt egy pillanatra,amint a történet az észébe jutott.
„Az a lovag akinek a fegyvere egy élőlény,csak addig élhet amíg a vele harcoló állat is él,mivel mágikus kapcsolatban vannak egymással.”
-Ha meghal a sárkányod,te is meghalsz!!!!!-kiáltott fel.
-Igen így van-mosolygott szomorúan a lovag.
Csak az bánt,hogy nem tudom meg sosem,hogy Dragonella kölyke vajon életben maradt voln-e.
De ha itt vagy talán...
-Talán,mi?-érdeklődött a fiú.
-Ha mi meghalunk,te elvihetnéd a legközelebbi faluba a kölyköt,hátha a falu lovagja elfogadja őt,és felneveli.
Minden faluban jól jönnek a fegyverek,és egy mágikus sárkány ezekben az időkben,amikor már a kihalás szélén vannak ezek a teremtmények,hihetetlenül erős fegyver.
Richard térdre roskadt.
-Tudod lovag,egész életemben a falum védelmezője akartam lenni,de hiába jártam a vidéket lovagi fegyver után kutatva,nem találtam semmit.Már csak a csodában bíztam.És most megtörtént.
Ha rám bízod sárkányod kicsinyét,ígérem tisztességgel,szeretettel felnevelem,és életünk végéig a falut védelmezzük együtt.
A lovag rápillantott a sárkányra,aki mintha bólintott volna .
-Úgy látszik mindkettőnk imái meghallgatásra találtak ma este.A kölyköt rád bízzuk.
Amint ez a mondat elhangzott,az események drámai fordulatot vettek.
Percek alatt megszületett a kis sárkánybébi,és a sárkány kimúlt,a lovag holtan rogyott össze.
A fiú hazavitte a sárkányt,és a faluja hős lovagja lett,pont úgy ahogy álmaiban elképzelte.Mert ez volt az álma mióta csak az eszét tudta,de senki nem lehet fegyver nélkül lovag.
Életük végéig vigyázták a falu és környezetük békéjét,megőrizve szívükben a hős lovagot és társát.

VÉGE



Nem tudom hány karakter,bocsi,remélem nem túl sok.
Ha megfog a történet szála akkor nehezen fejeződik be. :)))))


Valaki kisegített:
szavak száma: 772
karakterek szóköz nélkül: 4762
karakterek szóközzel: 5535
Remélem nem túl nagy a baj így.
 
Utoljára szerkesztve:

gathem

Vendég
mese egy lovagról

Valamikor az első évezred elején amikor a légiók kora már lejárt de a modern háborúké még nem jött el élt egy nem is olyan szegény és meglehetősen jóképű lovag akinek a nevét a történelem sajnos nem jegyezte fel. Ez a harcos válvetve küzdött a jobb jövőért bajtársai mellett. Életének derekán elérkezettnek látta az időt hogy ő is csatlakozzon királyának egyik hadjáratához. Ugyanis szokás volt abban az időben legalábbis az ő országában biztosan, hogy emberöltőnként legalább egyszer elmentek kissé megtizedelni a szomszédos népeket. Az igazából egyre ment hogy kit csak a harc és gyilkolás kéjes öröméért mentek. Na meg persze tapasztalatszerzésért. Szóval a mi lovagunk is csatlakozott a sereghez ami dúlva-fúlva vonult végig az ország keleti határán, felélve a vidék minden gabonáját és a télre összegyűjtött egyéb holmikat. Hát meg kell hagyni néha napján amikor adicső férfiaknak szükégük támadt még a parasztleányok „szolgáltatásait” is örömmel vették igénybe. De ahogy így haladnak lassan elérkezetnek látják az időt a csatára, hiszen csak azért jöttek.
A csata napjára ugorva el kell mondanom tökéletes nap volt a gyilkoláshoz. A napkorong fénylő magasságban ragyogott az égen, az istenek részegen feküdtek az Olimposzon (még szerencse hogy előző nap annyit vedeltek legalább nem szólhattak bele a csatába) az ellenséges sereg pedig felsorakozott. Sáncot építettek ki, X alakban levert hegyes karókból majd oltárt építettek és áldoztak az említett isteneknek(nem csoda hogy vajmi kevés sikerrel). A lovagunk és serge szintúgy kissé másnaposan de magát jól kiszórakozva felkészült a támadásra. Bölcs vezérük a nagyszerű stratégia egy egyszerű de nagyszerű tervet eszelt ki: először a jobb és bal szárny az ellenség háta mögé lopakodott majd a derékhad egy elhúzott (és fordított) V formában ált fel. Így a legközelebbi emberek egymástól alig egy köpésnyire voltak míg a többiek akár többszáz méterre is. A csata elkezdődött, a derékhad lassú, monoton lépésekkel megindult az ellenség fele míg a két szárny gyorsan közeledett hátulról. Ezt látva az ellenség megrémült és inkább elfutott mintsem hogy meghaljon. A lovagok látva fényes győzelmüket és tudva hogy a másnaposság miatt képtelenek futni egyhangúan a hazaindulásra szavaztak, így ez évben is megtartották régi szokásukat….Vége.

Ha nem jó akkor inkább ki se tettem, csak ne büntessetek miatta....
 

DeletedUser11612

Vendég
Hó volt hó nem volt, volt egyszer egy király Nevenincs országban. Egyszer a király nagyon beteg lett. De utódja sosem született. Elhatározta ezért, hogy keress magának egy utódot aki majd megnöveli országát. Ezért kiíratott egy pályázatot a vára falára amiben az állt, hogy Az lesz a király aki leghamarabb elfoglal egy új települést az ország számára.
Mivel ez az ország egy kis falucska volt, pár száz lakossal nem volt nehéz dolga, mert sok embert nem kellett megnéznie. Az első próbálkozó Erős Pista volt a Gyenge utcából aki az ország egyik főnemese volt. Kiadta a kovácsnak, hogy készítsen 100 db-bárdot és páncélt, hogy feltudja vele szerelni a katonáit. Még ezen a napon ,a város barakkjában, elrendelte 100 ember kiképzését, hogy ők megvívják a csatát az újabb városért. A kovács másnap reggelre el is készítette a megrendelt harcászati eszközöket, de a kiképzés nem ment túl gyorsan, mert még tapasztalatlanok voltak a kiképzők is. De egy hét után végre készen lett a sereg. Megtámadták a szomszédos Juvenese City-t Juvenese ország fővárosát, de a katonák meghaltak és velük hallt Erős Pista is. Juvenese Cityből felderítőt küldtek Nevenincs ország piciny falujába ahol a felderítők nem találtak katonákat. Ezért megtámadták a falut, élükön Csudarossz Gyurkával Juvenese ország legelőkelőbb nemesével és még velement 500 lovas lándzsákkal a kezükben és elfoglalták Nevenincs ország kicsi fővárosát.
Ha erős Pista erősebb lett volna az én mesém is tovább tartott volna.
 

hke12

Vendég
A pisztoly

Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy fakucska.
Ebben a faluban mindig gazdálkodtak, sosem harcoltak.
Egyszer arra ébredtek hogy ég a falu, ezért mentek telefonálni.Igen a sok gazdálkodásnak van jutalma!Kaptak telefont!
Kár hogy többiek seregbe fektettek, mert csak nekik volt telefonjuk.
Mialatt égett a falu, egy okos tudós fogott egy kis kavicsot.Gondolta miért ne lehetne ezzel leölni öket.
-Hádde hogy önéd meg?-kérdezi a falusi
-Úgy hogy átviszem rajta-felelt a tudós
Lement a pincébe és építet egy.........csavarhúzót???
Igen egy csavarhúzót épített hogy avval építsen egy .........Pisztolyt
Namostmár minden felgyulladt a faluban!
ketten éltek az egyik a tudós
a másik a bolond a prof mellet (merthátő professzor is volt amíg egyetem is vót)
-De valakin tesztelni kellet ezt!!!-Mondja a prof.
-Blahblahblah-Mondja a bolond
-Bum Headshot-Mondja a bemondó
Ezzel a tesztel megtudta utána megcsinálta majd a prof is bolond lett így elfoglalta a világot
VÉGE!
 

worldside

Vendég
Misztikus történet

Gyönyörű szép reggel virradt Silvermoon városára. A várost egy hatalmas erdő vette körül amiben varázslatos de egyben kissé veszélyes lények éltek elfek, tündérek, driadok, sárkányok. Magát a várost egy hatalmas kőfal vette körül. A város közepén egy csodaszép vár állt amiben egy lovag élte csendes életét. Mindig is szeretett volna elmenni az erdőbe ,hogy lássa a mesebeli lényeket de apja a zord király soha nem engedte. Ezen a csodaszép napsütötte reggelen a király kilehelte utolsó lélegzetét így hősünk Astharot pár perces gyász után már csomagolt is. Az útra magával vitte hű kardforgató katonáit is. Astharot nagy izgalommal a szívében lépte át a város kapuját és indult is tovább. Pár órás gyaloglás után találtak egy kis tavat amit hatalmas fák vettek körül. Hősünk felmászott az egyikre, hogy körbe nézhessen és meglátott egy varázslatosan szép várat, aminek az erkélyén egy gyönyörű szép lány állt hosszú fekete haja a derekáig ért, szemei smaragd zölden fénylettek és alakja tökéletes volt. Hősünk azonnal le is mászott és már meg is volt a terve megszerzi a lányt. A csapattal el is indultak a vár felé. Esteledett mire elérték a várat, de a lány még ott volt az erkélyen. Mikor megpillantotta őket beszaladt. Hősünk nem értette. Hát ennyire rémisztő lenne? De nem érdekelte. Meglepetésére a kapu nyitva állt és be is meneteltek azonnal rajta. Mikor beértek mind lemerevedtek egy hatalmas fekete sárkány állt a vár előtt és dühösen nézte őket. De hősünk tudta, ha most elfut sosem láthatja többé a lányt. Így nekirontott a sárkánynak nagy csatakiáltások közepette, hű katonái rögtön követték is. Hosszú órákon át küzdöttek a sárkánnyal, rengeteg embert ölt meg de végül Astharot megtalálta szívpikkelyét és leszúrta. A sárkány azonnal összeset és átváltozott azzá a lánnyá aki ott állt az erkélyen. Hősünk szíve azonnal megszakadt. nem tudta, hogy a sárkányoknak van egy emberi alakjuk is. Leült a földre és odahúzta magához a halott lányt. Végül eltemette a sárkányt és életének megmarad éveit abban a várban töltötte, várt hátha egyszer feltámad a lány, talán még ma is ott vár.
A mese tanulsága nem minden az aminek látszik. / Ezzel nevezek/
 

DeletedUser12944

Vendég
Egyszer volt hogy mentem hogy bevásároljak és hirtelen egy hihetetlen dolog történt. A föld kettévált alattam és lezuhantam a mélységbe. Csak annyit láttam, hogy alattam egyre közeledik az a nagy fény. Valahogyan egy-két horzsolással megúsztam a zuhanást. Körülnéztem és nagyon megdöbbentem, hogy hova kerültem.
Mentem sétáltam és éppen mentem át egy kereszteződésen a mikor a föld kettévált alattam. Zuhantam de nem tudtam mennyi ideje, zuhanok, lehet 1 óra, lehet hogy, 5 perc nem tudtam. Leestem megnéztem a sebeim, mert sokat zuhantam de csak pár horzsolásom volt. Körülnéztem, és rájöttem, hol vagyok. A honfoglaló magyar időkben. Egyik magyar odajött kissé nem értettem de azért rájöttem, mit mond. Azt mondta, hogy ,,Jól tetszik lenni?”. Válaszoltam hogy ,,Igen.”. Mondta ,,Had segítsem fel, és had lássuk vendégül.”. Felsegített és mondta, hogy ,,kövessem”. Követtem mentünk, és út közben láttam, hogy úgy van, mint ahogy tanultam hogy a kisebbek fogtak egy lócsontot és játszottak vele. Végre odaértünk a jurtájához és betessékelt a baloldalra, a férfi oldalra mivel fura ruházatban voltam. Bementünk szemben volt a családfő, a családfőtől balra voltak a házi istenek előttük volt pedig a családi vagyon bőrzsákokban. Ahogy beléptem láttam a másik oldalon a háziasszonyt és a gyerekeket és a rokonokat. Amikor beléptem mind a két oldalon ott voltak a szopós állatok. Az asszony éppen szült egy gyereket. Ahogy megszületett hátul az asszony körbevitte, hogy a gonosz szellemek ne azt higgyék, hogy ott született. Behozta a háziasszony a gyermeket és elnevezték Csúnyá-nak azért hogy a gonosz szellemek, azt higgyék, hogy a gyerek nem fontos nekik. A háziasszony főzött valami nagyon finom ételt. Meg is köszöntem hogy nagyon finom volt. Másnap reggel a férfi, aki vendégül látott elvitt vadászni. Adott egy visszacsapó íjat és lőttünk egy kettő vadat. Visszamentünk a jurtába és a háziasszony főzött ebédet. Megint megköszöntem, mert ez is nagyon ízletes volt. Aztán tovább mentünk, mert elfogyott a patak vize és a vad is fogytában volt. Adtak egy lovat és tovább álltunk. Körülbelül 100 km-t tettük meg volt ott egy nagy folyó és vadban is gazdag volt a terület. Letelepedet az összes honfoglaló magyar és csodáltam, hogy a nők milyen erőfeszítéssel állítják fel a jurtákat. Amíg a nők a jurtákat állították addig a férfiak elmentek vadászni. Vadásztunk és egyszer csak a föld kettévált alattam és a vendéglátó férfi, megfogta a kezemet, próbált felhúzni de a kezem kicsúszott az ő kezei közül és én visszaestem a mai időbe. Megdöbbentem hogy visszaestem, és azon nem tudom, hogy hol vagyok.
Megkérdeztem valakit, és azt mondta, hogy ,,Győrben”. Megkérdeztem, merre van a pályaudvar. Elmentem oda és vettem egy jegyet Dunaújvárosba. Amikor mentem haza a vonaton gondolkodtam, hogy milyen fura hogy tényleg úgy volt minden, ahogy tanultuk az iskolában.

(Ezzel nevezek, remélem tetszeni fog mert ez egy régi házifeladatom volt töriböl :))
 

DeletedUser13191

Vendég
Egyszer,régen még a klán háborúk idején volt egy kóborló nép...akinek vezérének neve sasaujratöltve volt.Lépten nyomon vadásztak rájuk,mert gyengék voltak.Megfogadták ,hogy ha egyszer lehetőségük lesz rá azonnal mindenkin bosszút állnak.Néhány katona és a vezető volt csupán ebben a seregben.Egyszer egy heti kóborlás után találtak egy elhagyatott,lerombolt várost.Nemrég folyhatott ott pusztítás,mert még égtek az épületek és megannyi holttestet találtak ott.A termőföldek még épek voltak...és úgy gondolták-itt letelepszenek.Napról napra építkeztek.A raktárat,a falat,a barakkot ,a főhadiszállást, az istállót,a szobrot,a templomot,és még sok dolgot.Egyre erősödtek.Időközben kiképeztek egy lovagot is, neve: TERRABITE TITAN.Amint fejlesztették az egységeiket,az épületeiket egyre többet bosszultak meg abból,amit az éveken át tartó vándorlás során elszenvedtek.Később,idővel egy klánhoz is csatlakoztak.A klánban egymás segítségére voltak.Egyszer sasaujratöltve elkövetett egy hibát,ami majdnemhogy végzetes volt.Felelőtlenül bánt hadseregével,és alig fejlesztgette a tanyát.A harcosok egyre dühödtebbek lettek, nem teljesítették a parancsokat,nem halgatták meg uralkodójukat,nem fogadták el hatalmát...egyszóval fellázadtak.Csak egy harcos maradt az uralkodója mellett,mivel ő felesküdött mellé:TERRABITE TITAN.Ő lett egyben az uralkodó tanácsadója is.Ő mellette állt,de azért átérezte a többiek fájdalmát is.Ő beszélt az uralkodójával...és ezt mondta:
"Uram!Én nagyon tisztelem önt,és nagyra tartom,de be kellene látnia,ha nem hagyja abba a zsarnok viselkedést,akkor egy idő múlva el fog veszélyesedi a helyzet oly mértékben,hogy a katonák nem fognak tovább tűrni ,és egy óvatlan pillanatban meg fogják gyilkolni,és új vezetőt választanak."

Ez megváltoztatta sasaujratöltve teljes gondolkodását ,és átgondolta tetteit.
ÚJ RENDELKEZÉSEKET HOZOTT

-ELŐSZÖR IS AZ ÉTEL KÉRDÉSRE AZT VÁLASZOLTA,HOGY KIFEJLESZTTETTE A TANYÁT MAXIMUM FEJLETTSÉGRE
-AZTÁN MEGFOGADTA HOGY NEM FOGJA MEGTÁMADNI A GYENGÉBBEKET (BOSSZÚBÓL)
-ÉS A HARMADIK.HOGY ÖRÖKKÉ HŰSÉGGEL VISELI A VEZETŐI POZÍCIÓT FALUBAN.
Ennek örömére a harcosok lakomát rendeztek,és sokszor olyan jól harcoltak és soha többé nem volt semmi baj a faluban.

Így lett a falu szlogenje:"Erő,Barátság,Hűség mindenek felett"




bocs ha túlmentem esetleg az 5000-en...
 

DeletedUser13194

Vendég
Volt egy hatalmas kiralyság a középkorban.Itt éltek a legerősebb harcosok.A király hirhedt bandita volt,1 felesége és 10 szeretője volt és ennék is több gyermeke.Egyiket sem szerette csak dolgoztatta a paraszok soraiban.De amikor megtámadták a birodalmat katona sorba állitotta,de mivel egyikük sem tudod harcolni meghaltak.E legkisebb amelyik 10 éves volt mindig elfutott az elenség elől.Amikor már csak ő maradt a testvérek közül,15évesen elhagyta a birodalmat.Nyugaton létrehozott egy birodalmat melynek célja az volt,hogy elpusztitsa apja birodalmát.Rengeteg csatában részt vett,és hirnevet szerzett magának.Szövetséget kötött egy klánnal és megindultak apja birodamát leverni.Alig volt 25 éves.Kitört egy hatalmas háború.A fiu vesztésre állt,amikor egy váratlan levelet kapott.A levélben ez állt:...Úgy értesültem hogy vésztésre állsz egy csatában.Azt hiszem én tudok segiteni.Gyere el apád birodalmának legészakibb pontjára minden katonáddal és megsemisitjük a birodalmat.Amiután elolvasta összehivta katonáit és megindult.A birodalom legészakibb pontján 2 napot várt amig megérkezett valaki.Ismeretlen személy volt.Páncél volt rajta és a sisakot sosem vette le.Leültek tanácskozni.
-Hogy tervezed a támadást?-kérdezte a kicsit megilyedve a király.
-Ellőször is én fogok támadni keleten.A katonáim a jellre várnak,amely azt jelzi majd hogy támadunk.Amikor sikeresen eltereltük apád katonáinak figyelmét,te megindulsz északról le egészen délig és öv alakú poziciot veszel fel a seregeddel.Amikor ez megvan megindultok és hátba támadjátok.Másképp nem tudunk győzedelmeskedni.Tudd hogy kivel állunk szembe.Egy hatalmas kiralyal aki egész Europában ismert mint a fosztogató király.Ezt vésd az eszedbe!-Válaszolt a páncélos.
-A nevem Ármenon.Hát a tied?-kérdi a páncélos.
-Nincs nevem.Apám szolgák közt nevelt és nem kaptam nevet.
-Értem.Akkor ezentúl Kálipto leszel.
-Rendben.De most kezdjük meg a támadást.
-Jó.
-Várj egy percet.Miért segitesz nekem?
-Mert....önmagamra emlékeztetsz,én is parasztok közt nőttem fel,mert a szüleim meghaltak egy csatában.Hiresek voltak mindketten.De ez msot nem fontos.Induljunk.
-Igen,menjünk.
Másnap megindultak.Rá egy hétre Kálipto sikeresen hátba támadta apját és sikerült győzniük.
Kálipto azután hatalmas király lett.Nyugat Europában ugy ismert hogy apját gyilkoló Isten.
Ezek után Ármenonnal együtt rengetek csatában részt vettek és győzedelmeskedtek.Nevük fenn maradt a történelemben.
 

DeletedUser13199

Vendég
Vers cím:Halálom Napján

Halálom Napján


Halálom napján,
Bús rózsa szirma,
Hullik én reám,
Halálom napján,
Összeomlik a világ,
Melyben életem kezdődött,
Halálom napján,
Szerelmem zokogva,
Esik rideg földre ríva.

Föld remeg meg mikor,
Szerelmem sírva fakad,
Hiába fakad hisz,
Vissza nem jövök,
Hiába minden,
Én már angyalok közt ülök.
Emlékezz én reám,
Mikor még közösen,
Ültünk egy padon,
Emlékezz én reám,
Mikor még nevettünk,
Szép,füves réten.
Emlékezz én reám,
Két szép szemű szerelmem!



Botinho
 

Norbilol

Vendég
kicsit snassz lett de azárt megérte mert ez a 2. indulásom ugyhogy ha jól tudom jár 120 pf pont...Na de itt a mese! jah meg ezzel indulok!:


Egyszer volt, hol nem volt, voltegyszer egy lovag.
Eza lovag minden csatátmegnyert.Unta már, hogy nincs ellenfele az Óperenciás tengeren túl, és még az túl sincs igy hát lovagokat hivatot maga ellen a várába. Mindegyik lovagot eggyesével megölte, de egyszer csak jőtt egy feketepáncélba öltözetetett lovag. Páncélja csillogot, vállától könyökéig kissebedő tüskék voltak és sárkányfej formájú sisakja. Azt mondta a lovag neki:
-Hát te meg honan jöttél?
Eztválaszolta a titokzatos lovag:
-Az Ördogküldött, hogy párbajra hivjalak! Én vagyok a legerősebb lovag a Föld kerekén!
-Nem hiszem én azt!- mondotta a lovag - Ne csak mond, hogy erősebb vagy, hanem mutasd is meg.
AZ Ördög lovagja elővette kardját amely ojan nehéz volt, hogy 10 ember se birta el! A lovag is elővette majd eszt mondotta:
-Remélem nem 1 perc lesz ez is mind mások!
-Hiába reméled! -mondotta az Ördög lovagja - Te egy perc mulva már az Ördög levesében fogsz forrni!
Neki is indult, hogy egy nagy csapást mérjena lovagra, de ő kikerülte egy pillanat allat majd a derekára csapott egy akkorát, hogy összerogyot azÖrdog lovagja. De nem hagyta enyibe felállt, és egy csapással derekára csapott amira egyből ellszált és nekicsapodott a falnak. Mire felállt volna már ött volt ellenfele és lesujtott rá.De ennyi nem volt elég ahoz, hogy megölje a lovagot. Már azthitte, hogy meghalt igyhát visszatette kardját a helyére. A lovagakkorát sjtott a hátára hogy kettéhasadt ellenfele pánvélja és valami fekete füst jött ki a hátán. Ezzel egy időben leeset fegyvere is a földreamit a lovag gyorsan ki is használt! Felvette és a hasadékba döfte ugy, hogy átszúrtaaz egész testén. Erre már nem álttfel az Ördög lovagja...!
Igy győzte le a lovag az Ördögöt!
Ha nem lettvolna béna az Ördög, az én mesém is tovább tartott volna!


Nem kell rám szavazni már azolvasás is elé:D
 
Státusz
Nem lehet hozzászólni.