Érdekes felvetés...
Ha egy sima játékosként kellene válaszolni, akkor azt mondanám, hogy az a jó vezér, aki akkor is nekem ossza a belsőt, ha nem csinálok semmit, mert úgyis én érdemlem meg... Legalábbis a legtöbb vitája egy vezérnek mindig abból szokott kikerülni, hogy miért x-y kapja ezt és miért nem én, és sosem tud belőle helyesen kijönni anélkül, hogy valaki egója ne sérüljön meg.
Ha vezérként kellene gondolkodnom, akkor azt mondanám, hogy egy jó vezér nem feltétlenül jó szervező, hanem kitudja választani azokat a játékosokat, akikben van ilyesmi potenciál és elég jól tudja őket motiválni ahhoz, hogy teljesítsenek, mint szervezők. Egy jó vezér tudja kezelni a nehéz helyzeteket, és nem vetíti rá problémáit a tagjaira, és a legproblémásabb, legegósabb tagot is egyenlő félként tudja kezelni, és a kellő őszinteséggel megtudja vitatni a problémáit, azaz fontos, hogy egy vezérnek legyen jó a beszélőkéje. Tudja magát körülvenni olyan emberekkel, akik értenek diplomáciához, toborzáshoz, és szervezéshez egyaránt. Egy klán alappillére mindig a megszervezett egység, ami sajnos a mai klánháborúban kevés klánba van meg, mivel úgymond kiégtek, vagy annyira változik folyamatosan az életük, felnőnek a szabadidővel rendelkező fiatalok, vagy épp vezérek kortól függetlenül, akiknek tehetségük a stratégiai tervezés. Mert ugye nem mind1, hogyha megkapok bekérőbe 300 nukeot 600 vonattal, hogy 600 cp-t osztok vagy csak 60-at, mert több nuke biztosan takarít. Azért nevezik startégiai játéknak, mert mindig a klán egységes szervezettsége fog győzedelmeskedni, ami lehet egyik világon mindegyik klánnál kiemelkedően jó, de lehet olyan világ, ahol mindenkinél olyan semmilyen, ezért is szép a klánháború szervezettsége.
Szerintem még a jó vezér tulajdonsága az, hogy tanul a hibáiból, képes azokat felvállalni, és nem mellesleg képes változtatni a stílusán, hozzáállássán, ha a haza úgy kívánja meg. A legfontosabb ismérve legyen a komolysága, és az objektív hozzáállása, és a klántagokat kezelje barátként, de miközben fontos döntéseket hoz meg akkor ne barátként, hanem tehetség, tudás, és érdem szerint döntsön, mert lehet, hogy egyik barátom egóját kellene simogatnom, de mégis a másik játékos, aki lehet egy tahó, de mégis többet tesz bele jobban megérdemli, mint az aki elhanyagolja a dolgokat, mégis barát, ezért megsértődhet, sőt sértegethet, mert úgy gondolja, ha máshogy lelkileg kizsarolja majd, amit szeretne(vezéri pályafutásom alatt rengeteg ilyesmivel találkoztam).
A tökéletes vezér az, aki ért a szervezéshez, kellően objektív, megtudja válogatni vezérkarát, és beszélőkéje is megvan ahhoz, hogy kezelni tudja a problémás eseteket, és nem torpan meg vészhelyzetben sem, és mindig megtud újulni, mert a vélemény szabadsága létezik, és az naponta változhat alkalomszerűen.
Persze ezek az én tapasztalataim, és még megannyi regényt tudnék fejtegetni erről, de szerintem épp eleget mondtam.
Érdekes, de mégis valós vita témafelvetés volt. Köszönjük Lightrex!