32-n amikor Light elindította a klant ott voltam vele, együtt építettük fel lépésről lépésre. 60on már bőven éreztem hogy bőven nincs időm a játékra. 68on egy ideig a vezetőség se tudta hogy kinél vagyok szemlélőnek. És eljött 73, amikor én marha elhittem, hogy egy utolsó szerverre össze tudom kaparni magam.
73 legnagyobb stratégiai baklovese szerintem az volt, hogy beregeltem. (Na jó csak a 2. legnagyobb, a legnagyobb az volt hogy az fs beregelt)
Nem kellett volna játszanom, valahová be kellett volna menjek dualba és csak szervezni. Itt nagyon nem a játékomra lett volna szükség ami amúgy is kifejezetten szánalmasra sikerült, hanem arra hogy ne Lightra háruljon minden. Vezetőnek is szar voltam mindig, de legalább a szervezesekbol profitált a klán. Most pedig ez kegyetlenül hiányzott, egész szerveren láttam rajta hogy azt se tudta épp hova nyúljon, keletet intézze vagy nyugatot, a H-t a CA-t a Va-t vagy a folyamatos hisztit a vezetőségtől és a tagoktól felváltva és egyszerre, miközben a szokásos "neki top fióknak kell legyen hogy bizonyítson" mentalitása hajtotta, amire már 60on légió is felhívta a figyelmét hogy hülyeség mert vezetnie kellene és nem játszani. Besokallt és sorra jöttek a megkésett vagy elfuserált döntések és én úgy érzem ez azért történhetett meg mert nem voltam ott, ahogy 45 ön és 51en ott voltam.
Erre reagálva nem hiszem,hogy ez a ti hibád lenne. Mikor bevállaltam az egészet tisztában voltam vele, hogy annyit azért messze nem leszel,mint régen, csak abban a hitben voltam, hogy ha én nyomom éjjel-nappal kompenzálásként akkor az elég lesz. Hát tévedtem, már a napi 16-20 óra kh-zás sem volt elég a problémákra, 30 órás napok kellettek volna. V32 óta nem volt ennyi probléma a klánnal, mint most, de talán akkor sem igényelt volna ekkora munkát, mint itt. Az alapvető gond az volt, hogy még azt is meg kellett volna mondani a tagoknak, hogy az abszolút kezdő játékosokat hogyan kellene kifoglalni, miért kell farmolni, gyűjtögetni, falukat építeni. Mind többfrontos nyomás mellett és alatt. Az azt se tudta éppen hova nyúljon rész pedig fájdalmasan találó, tényleg végig azt éreztem,hogy klónozni kéne magam,mert ezt már nem bírom. Öregszem...egyik armánál emlékszem a délutánom azzal ment el, hogy védelmet szerveztem a tagoknak (mert ugye kérvényt kellett benyújtani ahhoz is,hogy menjenek hátulról) majd hajnali 5ig címkéztem-tologattam, aludtam 8-ig,felkeltem, próbáltam vágni amivel lehetett, végignéztem az arma hogy csapódott, aztán 3 órát veszekedtem az egyik vezetőségi taggal mert nem kapott elég védőt és falut bukott...és utána már csak annyit kérdeztem,hogy miért kell ez nekem? Nem azon a plussz-mínusz pár órán múlt, amit te lehettél volna, hanem a többség nem akarásán, azon hogy abszolút minden tőlünk volt várva. Tisztelet a kivételeknek. Abban is maximálisan igazad van, hogy nem nekem kellett volna top fióknak lenni, légió mondta is, hogy nem érti hogyan lehetséges,hogy másodikak vagyunk a szerveren,pedig neki alig van ideje játszani. Viszont talán ezzel nem is volt gond, mert amúgy is annyit voltam fent kh-n az elmúlt hónapokban, hogy ráértem kattingatni. Érzésem szerint nagyobb hiba volt, hogy más játékát is próbáltam átvállalni és hagytam, hogy eközben a nagy többség ne csináljon semmit. De ugyanez igaz martone-ra, patrikra is. Volt, mikor azt se tudtuk éppen melyik fiókhelyettesítés miatt van ütközés bizonyos fiókokban támadásoknál,ráfoglalásoknál. A lényeg, hogy kevesen voltunk, mind vezetésben, mind pedig játékban. Sosem volt ilyen kevés ténylegesen húzóember és ahhoz, hogy mindent mindenki szájába rágjunk,mintha most látná először a kh felületét messze nem voltunk elegen vezetőségben sem. Ha a tagság a felét hozta volna annak,amire képes sem CA sem Hangovers nem lenne már és most egy másik végjáték előtt állnánk. Én nagyon akartam egy jó zárószervert a bandának, alapból ezért vállaltam be, nem gondoltam, hogy a 68as harcnélküli szerver méltó zárás lett volna. Bíztam benne, hogy akik eddig lapítottak,pedig sokkal többre képesek oda fogják tenni magukat, hogy a klán a régi színeiben fog tündökölni méltó ellenfél ellen. Utólag belátható, hogy ez hiú ábránd volt csak és a többség a háta közepére se kívánta ezt az egészet. Akik akartak játszottak egy jót, a többiek meg végignézték. Mindenki megy tovább a saját útjára, akárhova is vezessen. Legalább ismételten beigazolódott a játék nagy tanulsága, itt az nyer aki jobban akarja és többet tesz érte...most több mint 5 év után nem mi voltunk azok...ennyi.