Nem értek egyet azzal, hogy a játék ne tudná befolyásolni az életünket. Azok akik nagyon belebolondulnak egy játékba, azok nagy része annak reményében teszi, hogy valami olyat kap tőle vissza, amelyet a való életben nem kap meg. Egy hiányt próbálnak pótolni, arra számítanak hogy ettől az életük jobbá és szebbé válik, vagy legalább a stresszet, problémákat elfeledteti egy kis ideig.
Tudományosan igazolt tény, hogy a játékok csökkentik a depressziót, szorongást. Ezzel is magyarázható, hogy legtöbb magányos tinédzser egész délután a virtuális világba menekül. Persze rengetegen csak szórakozásból játszanak.
Az hogy játék mennyire befolyásol minket? Ez függ attól hogy mit várunk el, de az tény, hogy mindenki aki úgy dönt idejét egy kis játékra fordítja, az mindenféleképpen kap visszajelzéseket, amelyek hatással vannak az életére.
Először is vegyük azt az esetet amikor valaki egy kis időt akar szórakozni, akkor ha sikereket ér el az idő alatt, az pozitív hatást fejt ki nála, és emiatt a napja is jó kedvel alakul tovább. De ha nem élvezettel töltötte el azt az időt, akkor ha még nem is tudatosan, de benne marad egy kis feszültség, hogy ez nem volt jó, nem tetszett, nem éreztem jól magam.
Ha valaki már játékfüggő, mert valljuk be rengetegen azok, ők talán a Klánháború (és minden más játék) "elit" rétege, akik nem sajnálnak időt, energiát és akár még pénzt is belefektetni a játszásba. Játékfüggő mindazon személy, aki rendszerességgel játszik, hosszabb vagy végleges időre képtelen abbahagyni a játékot. Nem kell napi 12 órát játszani, elég 1x 5 percre, de azt minden nap. Nem vagy nyugodt, ha nem lépsz be s nézed meg a falvad; ez függőség.
Ezen személyekre minden elszenvedett cselekvés komoly hatással van, révén hogy függnek a játéktól, életük fontos részét képezi. Azaz, egy játékfüggően a siker sokkal többet jelent mint egy átlagos, hobby szintű felhasználónak. Ahogyan a kudarc is komoly hatással lehet rá, akár napokig lehet rosszul ha kár éri (pl. elfoglalják, kitiltják, kirakják a klánjából). De mások viselkedése is nagyon kihathat hangulatunkra. Mindenki esetében, ha kedvesek velünk, segítenek nekünk az jól esik, míg ha szidnak és folyton csak rosszat akarnak nekünk, úgy érezzük kihasználnak, nem értékelnek, lenéznek akkor nem esik jól, hiába csak játék, a leírt szavak sokak számár akár bullyingként is tekinthetőek.
Különös kérdés, hogy miként hat egy kapcsolatra, ha a játékban ismerkedtek meg. Először is ha működik biztosan erősebb és hosszabb távú kapcsolat alakulhat ki, hiszen nem társkeresési szándékkal játszanak, hanem a véletlen hozta össze őket. A közös érdeklődés a játék iránt, továbbá a nagy(obb) távolság, amelyet legtöbben esetben le kell küzdeni, mert elég kicsi az esélye hogy a játékban megismert nagy Ő pont a szomszédos utcában lakik, nagyobb a valószínűsége hogy az ország másik felén, vagy még nem is az országban, erősíti a kapcsolatot. A beszélgetések kezdetekor a valódi személyiségüket ismerhetjük meg, nem külső alapján szeretünk valakibe, hanem először a belsejét ismerjük meg. Ha ezek után a külseje is nyerő, akkor szinte biztos a boldogság, persze ha megoldható a rendszeres találkozás, vagy összeköltözés.
Szerencsés vagyok hogy elmondhatom magamról, hogy ismerek valakiket akik pont a héten költöznek össze, s a játékban találtak egymásra
Csodálatos, hogy ilyet is ad nekünk a játék, csodálatos, hogy sokaknak életre szóló kapcsolatokat biztosít.
De visszatérve a témára, eléggé nagy befolyással van az így kialakult kapcsolat a játékra, és fordítva is. Én például nehezen tudnám elképzelni, hogy a párommal a játékban is ne dolgozzunk össze, ne együtt harcoljunk, ne álljunk egymásért ki.
Ha valaki egymásra talál a játékba két lehetőség van: abbahagyják, mert találtak másik értelmet az életüknek; még többen játszanak, hogy közösen minőségi időt töltsenek. Bármelyik kategóriába is tartozzunk, egy biztos, egy közösség vagyunk.
Talán hosszúra sikerült, talán csak súrolja a valódi témát, de ha elolvastad, remélem valami hasznosat adtam számodra. Benne vannak érzelmek, tapasztalatok, és egy csepp szeretet. Legyünk kedvesek egymással, becsüljük a másikat, mert talán a legutáltabb ellenségünkben találjuk majd meg a nagy Ő-t. Kedvesnek lenni nem kerül semmibe, de másnak az életét jobbá tehetjük, s közben mi is boldogabbak leszünk
