DeletedUser12157
Vendég
Szép napot kívánok!
Gondoltam, lehetne egy olyan topik is, ahol béke és szeretet honol, így ébredjen hát a mesedélután!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici harcos. Ez a pici harcos elhatározta, hogy szeretne világot látni, így hát elindult egy messzi-messzi utazásra. Az elején még tanácstalan volt, hogy mit és hogyan kellene csinálnia. Rajta kívül több ezer utazó próbált szerencsét. Ezen utazók nem láthatták egymás arcát, nem halhatták egymás hangját, csak levelek formájában kommunikálhattak. Az évek előrehaladtával a pici utazónk felcseperedett, igazi kalandorrá érett, a megannyi más utazóval történő összetalálkozás megtanította a kitartásra, a tiszteletre, a becsületre, és arra, hogy attól, mert nem látja mások arcát, nem hallja a hangjuk, még ugyanúgy érző emberek, mint Ő. Drága utazónk értékrendje a mai napig a helyén van, ahogyan a szíve is! Az évek során megfordult megannyi nagyobb utazó közösségben, s mindenhol próbálta a lehető legtöbbet adni a többieknek: útmutatást adni, amit az "ősök" adtak Neki, miszerint hogyan légy jó utazó, hogyan vállj kitartóvá, hogyan légy okos, becsületes, önzetlen, másokkal kooperálni képes személy. Annak ellenére, hogy sok helyen megfordult, egy idő után elkötelezte magát egy utazó közösségnél. A közösség eleinte nem ismerte, nem tudta, hogy bízhat-e benne, hisz újoncnak számított. De mivel egy befogadó közösségről beszélünk, és egy intelligens utazóról, így hamar beilleszkedett a csapatba és rövid időn belül elhatározták, hogy ideje elindulni egy új, mindent felülmúló utazásra! Az utazás során megannyi ellenféllel szembe kellett nézniük, de egyikőjükre sem tekintettek ellenségként. Születtek barátságok, s még annál is mélyebb kapcsolatok... küldetésről - küldetésre vándoroltak, keresték az élet adta kihívásokat. Egyszercsak egy arénába botlottak. Az arénában más közösségek is ott voltak. A történet innentől egyszerűvé vált: meg kellett küzdeniük a többi közösséggel a dicső serlegért cserébe. Bátor utazóink (immáron "pici utazónk" is oszlopos taggá vált) nekileselkedtek a rájuk váró harcokra... csata csatát követett, váll-vállnak feszült... minden csepp verejték és vér ellenére... az utazóink diadalmaskodtak, és megnyerték a serleget! A sebesültekre hősként tekintenek, akik bátrak és kitartóka voltak: felvették a kesztyűt és nem féltek harcolni! Így a dicsőség mindenkit illet, aki az "arénában" részt vett.
Itt nem álltak meg az utazóink, szerettek volna áttérni egy másik arénába, hogy az ottani utazó közösségekkel összemérjék az erejüket. Egy probléma volt: A Tenger
A Tenger választotta el Őket az arénától. Bátorságukról és kitartásukról ismert utazóinkat ez sem tántorította el: vízre szálltak. A Tenger hírhedt arról, hogy hol erre hullámzik, hol arra... amerre éppen kedve van. Poszeidon-nak, a Tenger Istenének van egy démoni testvére, Cheesedon. Cheesedon más utazóközösségekkel szívesen kooperál, annak ellenére, hogy Isteni mivoltából nem szólhatna bele az utazók közötti versengésbe és az arénákon belül harcokba. De mégis megtette, újra és újra... egy fagyos éjjel volt, mikor a vizen hánykolódtak hőseink... s a Tenger és rajta Cheesedon megjelent... a bárkából elragadta "pici utazót" és magával ragadta... utazótársai a mai napig nem látták, pedig azóta is visszavárják. Sajnos minden próbálkozását meggátolja a Tenger és annak sötét ura, Cheesedon.
A történet tanulsága: A Tenger mindig ott fog kiönteni, ahol csak akar. A Tengernek nem parancsolhatsz, mert feletted áll. Vagy elfogadod a kockázatot, és Tengerre szállsz, vagy sem!
Aki azt hiszi, hogy rá nem vonatkozik a Tenger "törvénye", az jól figyeljen: elbújhatsz, de el nem menekülhetsz. Útban vagy? A Tenger cselekedni fog. Úgy érzed, elkerülheted? Tévedsz.
Az utazó közösségeknek össze kell tartaniuk ilyen nehéz időkben, személyes sérelmeiket félretenni, és valamit tenni a Tenger ellen.
Hány áldozatot követeljen még a Tenger?
-----
*könyv becsuk*
Sajnálom, de a történet eddig tartott, gyermekeim. Folytatás következik, hamarosan...
A leírás csupán fikció, így maga a történet, a szereplők kitaláltak, a való életben nincsenek jelen semmiféleképpen sem, csupán az agyam szüleményei, természetesen. Minden kétséget kizárólag.
Szép délutánt minden utazónak!
Gondoltam, lehetne egy olyan topik is, ahol béke és szeretet honol, így ébredjen hát a mesedélután!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici harcos. Ez a pici harcos elhatározta, hogy szeretne világot látni, így hát elindult egy messzi-messzi utazásra. Az elején még tanácstalan volt, hogy mit és hogyan kellene csinálnia. Rajta kívül több ezer utazó próbált szerencsét. Ezen utazók nem láthatták egymás arcát, nem halhatták egymás hangját, csak levelek formájában kommunikálhattak. Az évek előrehaladtával a pici utazónk felcseperedett, igazi kalandorrá érett, a megannyi más utazóval történő összetalálkozás megtanította a kitartásra, a tiszteletre, a becsületre, és arra, hogy attól, mert nem látja mások arcát, nem hallja a hangjuk, még ugyanúgy érző emberek, mint Ő. Drága utazónk értékrendje a mai napig a helyén van, ahogyan a szíve is! Az évek során megfordult megannyi nagyobb utazó közösségben, s mindenhol próbálta a lehető legtöbbet adni a többieknek: útmutatást adni, amit az "ősök" adtak Neki, miszerint hogyan légy jó utazó, hogyan vállj kitartóvá, hogyan légy okos, becsületes, önzetlen, másokkal kooperálni képes személy. Annak ellenére, hogy sok helyen megfordult, egy idő után elkötelezte magát egy utazó közösségnél. A közösség eleinte nem ismerte, nem tudta, hogy bízhat-e benne, hisz újoncnak számított. De mivel egy befogadó közösségről beszélünk, és egy intelligens utazóról, így hamar beilleszkedett a csapatba és rövid időn belül elhatározták, hogy ideje elindulni egy új, mindent felülmúló utazásra! Az utazás során megannyi ellenféllel szembe kellett nézniük, de egyikőjükre sem tekintettek ellenségként. Születtek barátságok, s még annál is mélyebb kapcsolatok... küldetésről - küldetésre vándoroltak, keresték az élet adta kihívásokat. Egyszercsak egy arénába botlottak. Az arénában más közösségek is ott voltak. A történet innentől egyszerűvé vált: meg kellett küzdeniük a többi közösséggel a dicső serlegért cserébe. Bátor utazóink (immáron "pici utazónk" is oszlopos taggá vált) nekileselkedtek a rájuk váró harcokra... csata csatát követett, váll-vállnak feszült... minden csepp verejték és vér ellenére... az utazóink diadalmaskodtak, és megnyerték a serleget! A sebesültekre hősként tekintenek, akik bátrak és kitartóka voltak: felvették a kesztyűt és nem féltek harcolni! Így a dicsőség mindenkit illet, aki az "arénában" részt vett.
Itt nem álltak meg az utazóink, szerettek volna áttérni egy másik arénába, hogy az ottani utazó közösségekkel összemérjék az erejüket. Egy probléma volt: A Tenger
A Tenger választotta el Őket az arénától. Bátorságukról és kitartásukról ismert utazóinkat ez sem tántorította el: vízre szálltak. A Tenger hírhedt arról, hogy hol erre hullámzik, hol arra... amerre éppen kedve van. Poszeidon-nak, a Tenger Istenének van egy démoni testvére, Cheesedon. Cheesedon más utazóközösségekkel szívesen kooperál, annak ellenére, hogy Isteni mivoltából nem szólhatna bele az utazók közötti versengésbe és az arénákon belül harcokba. De mégis megtette, újra és újra... egy fagyos éjjel volt, mikor a vizen hánykolódtak hőseink... s a Tenger és rajta Cheesedon megjelent... a bárkából elragadta "pici utazót" és magával ragadta... utazótársai a mai napig nem látták, pedig azóta is visszavárják. Sajnos minden próbálkozását meggátolja a Tenger és annak sötét ura, Cheesedon.
A történet tanulsága: A Tenger mindig ott fog kiönteni, ahol csak akar. A Tengernek nem parancsolhatsz, mert feletted áll. Vagy elfogadod a kockázatot, és Tengerre szállsz, vagy sem!
Aki azt hiszi, hogy rá nem vonatkozik a Tenger "törvénye", az jól figyeljen: elbújhatsz, de el nem menekülhetsz. Útban vagy? A Tenger cselekedni fog. Úgy érzed, elkerülheted? Tévedsz.
Az utazó közösségeknek össze kell tartaniuk ilyen nehéz időkben, személyes sérelmeiket félretenni, és valamit tenni a Tenger ellen.
Hány áldozatot követeljen még a Tenger?
-----
*könyv becsuk*
Sajnálom, de a történet eddig tartott, gyermekeim. Folytatás következik, hamarosan...
A leírás csupán fikció, így maga a történet, a szereplők kitaláltak, a való életben nincsenek jelen semmiféleképpen sem, csupán az agyam szüleményei, természetesen. Minden kétséget kizárólag.
Szép délutánt minden utazónak!
