Folytatjuk is interjúnkat @manex játékossal...
Te mivel segítetted az újoncokat, ha találkoztál velük?
Szerintem ez kategóriafüggő. Ellenfél, semleges vagy szövetséges? Ha olyan ellenfél, aki esetlegesen veszélyt jelenthet rám, akkor semmivel. De ők általában nem is hozzám fordultak segítségkéréssel.
Ha semleges, akkor már lehet miről beszélni. Sokszor az alapokról kezdem, és ha van kérdés, akkor azokban is igyekszem legjobb tudásom szerint segíteni, de ez mindig az adott újonc érdeklődésétől függ.
Ha már szövetségesről, elsősorban klántársról beszélünk, akkor ott segítek, ahol tudok. Sok esetben még akkor is, ha nincs kérdés, de látom, hogy valamit rosszul csinál.
Alapvetően annak a híve vagyok, hogy aki tanulni akar, annak segíteni kell. Emiatt én mindig igyekszem segíteni mindenkinek. Szeretem megosztani a tudásom, és szerintem ez a jó mentalitás, mert ez alapján lesz utánpótlás a KH-ban, ez alapján lesznek újabb jó játékosok.
Mesélted világ 47-en tanultál meg játszani. Mesélnél nekünk bővebben világ 47 eseményeiről? Volt ott olyan, ami nem tetszett? Kaptál ott támadásokat?
Igen, pár dolgot már korábban is megosztottam az olvasóközönséggel, de részletekbe annyira nem bocsátkoztam eddig. Fogalmam sincs, hogy honnan jött az ötlet, de hirtelen igényem támadt arra, hogy ismét egy stratégiai játékkal játsszak. A Travian már rég nem volt a régi, a 3.6 utáni verziója szerintem rossz lett, így azt rögtön elvetettem. Eszembe jutott, hogy valamikor az évtized elején (2018. január végét írunk ekkor) játszottam a klánháborúval. Ahogy azt említettem, sok emlékem nem volt róla, ezért úgy voltam vele, hogy benézek. A V47 volt elérhető, ami pár nappal korábban indult.
Először egy nagyon amatőr, futottak még kategóriájú klánba léptem be, a küldetés miatt. Majd szintén küldetés miatt írtam az egyik szomszédomnak, aki nálam jóval nagyobb volt, abban bízva, hogy ezáltal nem leszek prédája. Ez az illető @Gigtyarjov volt. Aztán február elején elutaztam egy rövidebb időre Moszkvába, pont akkor, amikor rekordmennyiségű hó hullott arrafelé, én pedig képtelen voltam aktívan játszani a játékkal. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem tudtam belépni, mert el voltam havazva. Ezért felkértem őt helyettesnek. Nem tudtam, hogy ezt a klánom vezetősége látja, vagyis, hogy nekem külsős helyettesem van, ezért mire hazajöttem, klánon kívül találtam magam. @Gigtyarjov beszervezett a környék második legnagyobb klánjába, az FF-be, ahol többek között a már korábban említett Megasüti szomszédja lettem, és ő kezdett el engem tanítgatni. A front 2-3 hét alatt megérkezett hozzám (akkor ezt még nem tudtam, hogy ebből tendencia lesz), @Gigtyarjov időközben eltűnt a világról – vele V72-ig nem is futottam össze – én pedig a fronton lévő folyamatos harcok miatt, amiket a PRX (később WAR) klánnal vívtunk, megedződtem és elég sokat elsajátítottam a játék alapjaiból (egységek típusai és funkcióik, faluhúzási technikák, támadás/védekezés, bónuszok, lovag, stb.).
A =WAR= sokkal erősebb volt mindvégig nálunk. Két dolognak volt köszönhető, hogy egyáltalán megmaradtunk velük szemben. Az egyik a szövetségi rendszer, ahol a RANDOM keményen ütötte őket északról, emiatt főleg oda koncentráltak. A másik pedig @-Rettenthetetlenek- megjelenése, ami után megszervezett egy olyan közös armát a szövetségesünkkel, a RANDOM-mal, hogy egyetlen egy művelet során teljesen megroppantottuk őket és tömegesen hagyták ott a klánt vagy éppen a játékot magát.
Valamiért az FF vezetősége ezután azt gondolta, hogy elárulja a RANDOM-ot – máig nem értem milyen megfontolásból – és átpártol a RANDOM-szakadárok (főleg @szala1, @legio88) által verbuvált .100-hoz. És ahogy ezt már korábban említettem, én ezt kategorikusan elleneztem mind a vezetőséggel folytatott privát üzeneteimben, mind a fórumon. Voltak ezzel így még mások is az FF-ben. De aztán a vezetőség lépett. Megasütire hárult az a hálás feladat, hogy az egyik leghangosabb ellenzőt bűnbaknak titulálja, aki elárulja a klánt, stb. Valószínűleg úgy voltak vele, ez egy lelkes amatőr, őt biztosan fel lehet erre a célra használni, hát áldozzuk be. Ki lettem téve, majd azok, akikkel hónapokon keresztül segítettük egymást és egy ellenfelet püföltünk, hirtelen megindultak a falvaim ellen. A célt az FF vezetősége végül elérte, senki más nem merte ellenezni tovább a RANDOM-szövetség elárulását, mindenki maradt a valagán. És itt válaszolok a második kérdésedre – ez egyáltalán nem tetszett. Szerintem végtelenül etikátlan volt mind a RANDOM elárulása, mind pedig az, hogy engem használtak fel annak érdekében, hogy a tagságot elcsendesítsék, és beálljon mindenki a morálisan megkérdőjelezhető döntésük mögé. 10-ből 9 ember ilyen esetben biztosan betörölt volna, csakhogy én szívósabb vagyok, nekem erősebb az igazságérzetem.
Majd ahogy azt már szintén említettem, Firemasternek volt köszönhető, hogy két falvam megmaradt, és innentől kezdtem el rendkívüli módon élvezni ezt a világot. Egyrészt motivált az, hogy elégtételt vegyek az engem ért igazságtalanságért, másfelől pedig az a támogatás, ami a RANDOM-ban fogadott azt az érzést keltette bennem, hogy én nagyon sokkal tartozom ezeknek az embereknek, nekem muszáj bizonyítanom, muszáj mindent megtennem azért, hogy ez a klán győzedelmeskedni tudjon, nem hagyhatom őket cserben, ha már ők sem hagytak engem cserben, amikor a világon való létezésem egy hajszálon (vagyis pontosabban két falun) múlott.
Innentől kezdve stratégiát váltottam, a 2 faluból egyik támadó, másik kémes-őrtornyos volt – érméznem szerencsére nem kellett, mert 70 falut buktam, szóval volt bőven lehetőségem nemeseket gyártani -, és többnyire éjszakánként, néha hajnalban, vagy olykor napközben kémlelgettem és foglalgattam a volt társaim közül – hiszen az ő falvaik voltak mellettem - elsősorban azokat, akik nekem támadtak. Akik engem nem bántottak, azokat én sem bántottam, egészen addig, amíg ez nem változott részükről. Ekkor nagyjából 25-30% közötti dominanciával rendelkezett a RANDOM, az ellenfeleink meg valahol 60-65% között voltak összesen. Később, amikor eltűnt az 1:20 és a morál, elkezdtem a kisebb falvakat befoglalni és észak felé terjeszkedni, egészen az északi peremig (én dél-nyugat közepén voltam), annak érdekében, hogy legyenek nekem is saját védőim. Mert a fronton kevés falvam volt, hiába cápázgattam, azért az ellenfél még mindig jelentős túlerőben volt, ezáltal tudtam kicsit Firemastert is tehermentesíteni, hisz az én távolról érkező védőim elsősorban az ő frontos védőit váltották fel.
Nehéz volt nagyon a helyzet, nagyon sokat küzdöttünk, de szerencsére mind a vezetőség, mind a tagság a végsőkig kitartott. Aztán nagyjából fél évvel később északon Dééév-ék áttörték a frontot észak-keleten, majd két hónappal később diadalmaskodtunk. Ami pedig engem illet: fél évvel a világ indulása után 2 falvam maradt, bő fél évvel később pedig 286 faluval zártam a 16. helyen.
Volt e olyan ellenfeled akivel ellenséges oldalon kezdtetek majd később össze barátkoztatok? Hogyan történt?
Kettő embert is ki tudok emelni, mindkettő V47-en volt az ellenfelem. Először. Az egyikük ssyy, akinek a klánja már elvesztette a csatát – épp Reti armája után -, a vezetősége már rég bedobta, de ő a világért se akarta feladni. A legkisebb mennyiségű védelmet is tologatta, ott tett keresztbe nekem, ahol csak tudott. Végtelenül becsültem a kitartását, és ugyan először próbáltam heccelni őt levélben, de ő nem vette fel a kesztyűt, partnerként kezelt, ezért én is akként kezdtem el kezelni őt. A végén persze elbukott, de az már nem rajta múlt. Az addigra kialakult hatalmas túlerő ellen a legjobbak sem tudnak mit kezdeni. Utólag egyfelől sajnálom, hogy Reti pont ellene osztott be az armán, de másfelől hálás vagyok neki ezért, hisz enélkül lehet mind a mai napig nem ismernénk egymást. Ő nem egy top játékos, sosem akart azzá válni, de végtelenül jószívű, és egy fantasztikus ember. Sokkal több ilyen játékosra lenne szüksége szerintem a KH-nak.
A másik ilyen játékos pedig @tepecske, aki szintén aktívan, kitartóan védekezett még akkor is, amikor már eldőlt a világ. Talán a klánjából utolsóként. Tepivel még V60-on is ellenfelek voltunk, habár a térképen elég messze voltunk egymástól, így ennek gyakorlati jelentősége szerencsére nem volt.
Azóta pedig mindketten társaim a K9&K12-es klánban, a Vén Rókákban, és mindketten rendkívül fontos tagjai is a csapatnak.
Említetted a könnyített világokat. Azért tekinthető a könnyített világ valóban könnyítettnek, mivel ott csak veled egy nagyságú játékosokat tudsz támadni, és azért segíteni mindenki tud egymásnak, így úgymond nagyobb a védekezői potenciál, és hosszabb játékot eredményez. Ezáltal könnyebb játékot képviseli azok számára, akik nem szeretnének sok időt tölteni a játékkal. Mit gondolsz ez mennyire valósul meg, miben lehet nehezebb a normál világoknál? Gondolok itt olyanra, ha véletlenül elmaradsz a veled egy szintűektől, és nincs mit foglalni már a szerveren, akkor nem tudsz fejlődni stb.. Mennyire lehet ez pl. egy jogos probléma?
A védekezési potenciál valóban nagyobb, ezért is vagyok nehéz helyzetben, amikor armákat kell szervezni. Mert hiába van mondjuk egy klánnak kétszer annyi faluja összesen, mint egy másik klánnak, vagy klánszövetségnek, ha a bevethető játékosok támadófalvainak száma csak ötöde az ellenfél falvainak, akkor máris nem olyan rózsás a kép. Ezen nagyon minimálisan lehet különböző módszerekkel javítani, például fölösleges épületek húzásával/fontos épületek ideiglenes visszabontásával, de ez csak minimálisan javítja az esélyeket, a mérleg nyelve erősen a védekezők felé dől.
Amit a kérdés második felében írtál, az egy abszolút jogos probléma. Könnyített világon sajnos nagyon sok az önző játékos, akik egyébként normál világokon többnyire még sosem bizonyítottak, és akik egyetlen egy barbárfalu megkaparintásáért képesek lemenni teljesen kutyába és kikelni magukból. Sokszor, ha nagyobbakról van szó, akkor valamiért jogot formálnak maguknak akkor is bizonyos barbárfalvakra, ha egyébként nem az ő lakatjuk van rajta, és ha ezt a lakatoló illető nem hajlandó nekik átadni, akkor olyan mocskosul tróger stílusban képesek azt a személyt lehordani, meg rohanni panaszkodni az illetővel kapcsolatban a vezetőséghez, hogy arra nincsenek szavak. Meg kitalálják, hogy az adott barbár az ő területükön van, nem számít, hogy ott van még 8 másik társuk, akkor is ragaszkodnak a faluhoz, mert 1-2 kockával hozzájuk közelebb van. Ráadásul onnantól kezdve az illetőt elkönyvelik egy utolsó szemét alaknak és ott tesznek keresztbe neki, ahol csak tudnak. Meglepő látni ilyen jelentéktelen dolgok miatt egyes emberek reakcióját és viselkedését, minden bizonnyal megérne egy pszichológiai tudományos kutatást. Alany az lenne bőven…
Ezeket sokkal nehezebb kezelni, mint a normál világokon, és sokkal nehezebb szankcionálni is, mert ha normál világon kiteszel valakit a klánból, azt pár nap alatt egytől egyig elhordják. Ha nem a klánod, akkor az ellenfelek. Míg könnyített világon pont a sávos támadhatóság meg a hatalmas távolságok miatt sokkal bonyolultabb a képlet. Ismered azt az anekdotát, amiben az egyik angol politikuspalánta a parlamentben szemben ülő „ellenségeiről” kérdezi a miniszterelnököt – utalva ezzel az ellenzéki képviselőkre, mire a miniszterelnök rögtön kijavítja, hogy „A-a, velünk szemben az ellenfeleink ülnek. Az ellenségeink itt ülnek mögöttünk.”? Na valahogy így jártam én is K8-on, hogy miután megnyertem egy szakadás utáni, inaktív vezetéssel és rengeteg szabálysértővel rendelkező, romokban lévő klánnak a világot, a jópár szabálytalanul játszó, akik folyamatosan keresztbe tettek a társaiknak és az ő kárukra játszottak azzal, hogy folyamatosan barbárokon marakodtak, ellenem fordultak. Szóval a könnyített világokon inkább erre lehet számítani.
Van-e olyan játékos, akit a legjobbnak tartasz? Ha igen, miért gondolod így róla?
Egyértelműen Firemaster. Ő tényleg az az alkat kis túlzással, vagy minden túlzás nélkül, hogy ha armát kap, sosem veszít falut, legyen bármennyi éles is közte, és emellett még a társait is bőségesen bevédi. Ha pedig ő armázik, mindig elvisz egy rakás falut. Emellett még a jó vezetők közül is messze kiemelkedik számomra. Minden tiszteletem a tiétek, de nem hiszem, hogy akár te, akár Lightrex vagy akár bármelyik kiváló vezető, akik már sokat letettetek az asztalra, képesek lennétek akkora hátrányból és annyi sikertelen arma után megfordítani egy világot, amekkorából Firemaster (és Kimi) vezetése alatt a RANDOM V47-en. Láttam én már sokkal kisebb hátrányból is bedobni világot, sőt még előnyből is (v58 – tibax). Hatalmas önuralom, kitartás, küzdeni akarás és önfegyelem kell ehhez. És persze erős hit, hogy nincs az a katasztrofális helyzet, amiből ne lehetne felállni.
Te milyen védekezési stratégiát használsz? Mikor kaptad életedben a legtöbb bejövő támadást, és mennyi volt az?
Egységmennyiségtől és időtől függ. A legegyszerűbb mindig a betonozás, de nem mindig van erre lehetőség meg kapacitás. A kedvencem viszont az azonos faluból való vágás. A legtöbbet K8-on kaptam szerintem, nagyjából 1000 bejövőm volt, az összes falvamra, fake nem volt köztük, csak nemesvonatok, mindegyik 1 órán belülre időzítve, azoktól a volt „társaimtól”, akik számára eldöntöttem a K8-at, és akikkel hivatalosan diplomácia volt. Volt több olyan sikeres vágás is, ahol 10 másodperccel a csapódás előtt küldtem el a sereget, és 5 másodperccel előtte hívtam vissza. Ott aztán nem nagyon volt idő számolgatni, tervezgetni, matekozni. De amíg a szabályzat csak a csúnya beszédet bünteti, az árulást nem, vagy nincs a diplomácia esetén olyan támadási-blokk, mint a helyettesítésnél, addig ezekkel a gusztustalan húzásokkal együtt kell tudni élni. Mindenesetre a falvak több mint felében sikerült megvágni, főleg támadókkal, szóval még kellett jó párszor fordulniuk, mire levertek, aztán jöttek mások is, de még bő fél évvel később is maradtak jócskán falvaim.
Melyik volt a kedvenc világod, és miért?
V47, a korábban kifejtett dolgok miatt. Ha újrakezdhetném, mindent ugyanúgy csinálnék. Ugyanúgy belépnék az FF-be, tudván, hogy el fognak árulni, ugyanúgy hevesen ellenezném a RANDOM-elárulását, és ugyanúgy hajtanék éjjel-nappal annak érdekében, hogy számunkra ideálisan alakuljon a világ.
Említetted a K9-es vén rókák alapítását. Nem tudhatod, mert csendes ember voltam, de az elején én is ott voltam, egy trollkodós klánnak indult, de aztán csak ppzésbe mentünk át sokan. Mi történt azután a K9-en? Kikkel harcoltatok, kik voltak az ellenfelek?
Igen, emlékszem rád, még azt hiszem a fórumon is láttam tőled bejegyzést, de elég hamar el is tűntél. Valóban nem volt komoly szándék a legelején, én sem játszottam túlságosan komolyan, mert frissek voltak a K8-as események, és elég nagy apátiában voltam. Amikor Nmat27 megkeresett, hogy legyek én a klán vezetője (vele V47-ről és V60-ról ismertük egymást), akkor ez erősen érződött is rajtam. De addig győzködött, amíg annyit elvállaltam, hogy maximum tanácsadó szerepet vállalok. Ha helyesek az értesüléseim, utánam kereste meg SzRicsit, aki viszont már elvállalta a klán vezetését.
Az ellenfeleink a már korábban említett, K4-K5 győztes TRODLM és a K3-K7 győztes Csörsz három utódklánja, a Szikla, a Seal meg a VTK. Aztán ők mind elég hamar össze is fogtak ellenünk, mert ugyan az elején nem játszottunk komolyan, és velük ellentétben a leltáraink is teljesen üresek voltak, az aktivitás, a hozzáállás meg a tehetség a klánvezetéshez (Ricsi részéről) megvolt és ez meg is látszott. Ez 2020 nyarán kezdődött. Aztán eltelt fél év, 2021. január végén egy szombati napon, fényes nappal @Tram Buli betámadott és elvitt tőlem 11 falut. Nem azért, mert olyan ügyes volt, hanem mert még mindig tartott az apátia, és szombaton az ég világon minden fontosabb volt számomra a KH-nál, nem voltam elérhető, vasárnap kerültem elő. Ricsi durván le is cseszett (abszolút jogosan!), hogy hogyan tudtam elbukni fényes nappal ennyi falut, miért nem szóltam, hogy támadnak, stb. Teljesen felhúzta magát – azóta se láttam ennyire idegesnek. Ez volt a fordulópont számomra és szerintem a klán számára is. Innentől kezdve vállaltam komolyabb szerepet a klán vezetésében, elkezdtem szervezni a klán első armáját, és ezután kezdtünk el úgy kinézni, mint egy olyan klán, ami a világ megnyerésére pályázik. Szerencsére az arma jól sült el, olyannyira, hogy a következőket is én szerveztem, majd miután Ricsit megtanítottam az egyszerűbb verzióra, ő is szervezett egy-kettőt. Aztán armáról armára szépen haladtunk. Mire dominancia alapúra váltott a végjáték és letelt volna a 14 napos visszaszámlálás, az összes ellenfelünket eltakarítottuk a térképről, két klán maradt. A Vén Rókák és a Kis Rókák, utóbbit azoknak fenntartva, akik végig velünk harcoltak K9-en, de a 40 legjobb játékos közé nem fértek be.
Említetted V62-t. Mi történt ezen a világon? Mikor és miért ismerted fel, hogy ez a veszett fejsze nyele lehet számotokra?
PP-zésnek indult (mint ahogy egyébként V47 kivételével az összes győztes és vesztes normál világom), aztán Rinnen írt egy levelet, hogy összetoborzott egy hiperszuper bandát, főleg korábbi RANDOM-osokra pályázik, és hogy volna-e kedvem nekem is csatlakozni. Ekkor még nagyban futott a V60, rákérdeztem Beartoknál, hogy van-e kedve hozzám beszállni, és mondta, hogy csapassuk. Aztán bevettük ssyy-t is. A banda tényleg szuper volt, viszont a vezetőségből nem ismertem senkit. Elég későn ismertem fel, hogy ez a világ nem úgy fog alakulni, ahogy az elején kinézett, és ezt a fórumon többen is szóvá tették, de annyira nem foglalkoztam vele, mert ott volt V60 is még, meg már K9-et is úgy ahogy vittem. Volt egy szövetségesünk, az exRANDOM-os @Gabriel által alapított Shss! és volt két ellenfelünk az EXoS meg a Gúnyos Mesefigurák. És egyszerűen még a szomszédos GMF-es ellenfeleinkkel sem értettük, hogy mi most miért is hadakozunk egymással, hisz egyértelmű, hogy ők az EXoS mellett nem fognak nyerni, de minket kellőképpen le fognak gyengíteni, viszont Rinnen hajthatatlan volt, ő annak az álláspontján volt ott is (meg később V71-en is), hogy mi aztán mindenkit megverünk. Aztán előbb az egyik vezető tűnt el, majd a másik lemondott, aztán Rinnen is eltűnt, nem válaszolt semmire, és ott már tisztán látszott, hogy baj van. Ezután egyesültünk a GMF-fel, a vezetést is ők vették át, hisz nálunk az egy nemlétező fogalom volt, közben pedig Gabrielék lepaktáltak az EXoS-sal, teljesen érthetetlen számomra azóta is, hogy miért. Rinnennel ők nagy cimborák, mind a kettőnek 0 stratégiai érzéke van, és ez sajnos itt is kiütközött.
Mennyire fontos a jó helyesírás egy klánvezérnek? Lehet valaki jó klánvezér, ha nem tud helyesen írni, vagy fogalmazni?
Tekintettel arra, hogy ebben a játékban az elsődleges kommunikáció írásban történik, szerintem nagyon. És ha egy emberről az a kép alakul ki, hogy olyan műveletlen, mint a szomszéd földje, akkor azt nehezen lehet komolyan venni és adni a szavára (feltéve, ha egyáltalán sikerül értelmezni, hogy mit is akar). Én V58-on tibaxot nem tudtam az úristenért sem megérteni. Mindig írt egy hosszú levelet, de szerintem még ő maga sem értette, hogy mi szerepel benne, annyira nem volt se értelme, se egy helyesen leírt szó (maximum névelő). Csak azt nem értem, hogy ő miért nem használ Word-öt/autocorrectet előtte, vagy miért nem ellenőrzi a böngészőkbe beépített helyesírás-javítót. Nem lesz attól szebb a fogalmazása, vagy értelmesebb, de legalább helyesen lesz leírva az, amit közölni akar.
Említetted a könnyítetten való támadás szervezést. Én egyszer szerveztem könnyítetten, amikor egyik barátom megkért. Engem kiakasztott, hogy kellett matekozgatnom ki kit tud támadni, és a korlátok miatt, habár hamar megvoltam, azért a matekozgatást nehezíti. Mi a te véleményed, mennyire könnyű vagy nehéz a könnyítetten támadást szervezni?
Igen, valóban nem olyan könnyű mutatvány ez, mint ahogy első ránézésre ez tűnik. Két okból is. Az egyik a pontkorlátozás, amit te is említesz, a másik pedig a tagállomány minősége. Én nagyon sok dologra oda szoktam figyelni egy-egy szervezésnél, és igyekszem alaposan felmérni a célpontokat is. Aktivitás, támadó/védőpont, foglalt/elvesztett falu, távolság, szomszédság stb. Meg azt is, hogy akinek kiosztom a célpontot, mennyire tud megbirkózni a feladattal. Az Excel és a TWStats sokat segít. Sokszor nem az van, mint a normál világon, hogy szomszédod az ellenfeled, és elég hajnali 4-5 körül elindulni, hogy odaérj 8-ra. Itt van hogy 45-55 órákra kell menni, mert ez a klán érdeke, hogy olyan távoli célpontot tudtok csak falkában támadni. Általában egy célpontra jó, ha 5 ember jut, de már az is ritka. Emellett nem is lehet bő 1 héttel előtte kiküldeni a célpontot, nagyjából 4-5 nap az ideális a felkészülés és a távolságok miatt. De így is van mindig olyan, amikor valaki ír, hogy neki kiesett a ponthatárából. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy tud-e annyit építeni/bontani, hogy az még beleférjen az időbe vagy hamargyorsan találni neki másik célpontot.
A másik ok pedig az, hogy nagyon nehéz megértetni a társaiddal, hogy hogyan kell egy támadást lebonyolítani. A könnyítetten játszó játékosok 90%-a két dologhoz ért: kiküldeni a nemesnuke-ot, meg kőműves módjára betonozni. Az időzítés számukra nehezebb, mint Tom Cruise számára bármelyik Mission Impossible küldetés. Hiába játszanak sokan évek óta, a fake nagyjából olyan idegen kifejezés számukra, mintha fársziul beszélnél hozzájuk. Vágni meg legfeljebb pofákat tudnak, ha nem úgy sikerül egy védés, de nemest azt nem. Nemrégiben szerveztem egy armát, ahol egy tapasztalt, normál világot is többszörösen megjárt játékos arra való hivatkozással nem volt hajlandó kiküldeni egyetlen egy faket sem az általam frissített fakescript használatával, hogy nincs ideje. És erről három, közepes hosszúságú levelet írt, amiben azt boncolgatta, hogy neki miért nincs ideje, stb. Miközben amíg ezt a 3 levelet megírta, bőven ki tudott volna küldeni alaphangon 20-30 faket. És nem tudsz ezzel mit kezdeni, mert nem tudod megértetni vele sem, ahogy mással sem, hogy levélpötyögés helyett elég lett volna a kilencest lenyomni két enter kíséretében és ezt megismételve még párszor.
Ebből kell tehát kiindulni, nem szabad irreális elvárásokat támasztani a társaiddal szemben, ismerni kell a képességeiket, és ösztökélni őket, hogy ha valami nem világos, akkor kérdezzenek. Itt vagyok, segítek, csak kérdezzenek. Mindent alaposan szájba kell rágni és ki kell hangsúlyozni a lényeget. Éppen emiatt az én armaleveleimhez képest Lightex V60-on küldött regényei, Örkény-féle egyperces novelláknak minősülnek.
Melyik fiókba voltál világ 58-n? Mesélnél nekünk világ 58-ról a te szemszögedből?
V47 után nagyjából egy év szünetet tartottam a Kh-ban, mielőtt regisztráltam a már javában futó V58-ra, ahol kezdetben nem is nagyon voltam aktív, majd nagyjából másfél hónappal később meghívást kaptam az SQ klánba, ami egy RANDOM-utód klán szeretett volna lenni. Ez is a Rinnen-Gabriel-féle fals próbálkozás egyik verziója volt. Valahogy ekkor kezdtem el kicsit aktívabban játszani, de a diplomácia nem kedvezett a klánnak, ugyanis a HNK és a CotL összefogtak a klán ellen, és nem sokkal később be is darálták az SQ-t. Az okokat nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy miért egyeztek meg abban, hogy húznak egy vonalat a térképen, és ami afölött van, az a HNK-t illeti, ami pedig alatta az a CotL-t, de a HNK pár játékost átvett az SQ-ból, így előnyből várhatta az összecsapást, nagyjából 55-60% vs. 40-45% volt a dominancia a HNK javára.
Ekkor kerültem át én is a HNK-ba, viszont falu már nem igazán volt, ezért próbáltam a peremfelé terjeszkedni. Természetesen ahogy V47-en, úgy itt is elég hamar megérkezett hozzám a front (még ekkor sem gondoltam, hogy ebből tényleg minden világon tendencia lesz). A társakhoz képest eléggé le voltam maradva, valahol a TOP40 körül kullogtam, sőt az állóháború miatt inkább a V60-ra koncentráltam, de amikor arma volt, akkor beleadtam apait-anyait. Azon kívül szerintem nagyon senki se tudott mit kezdeni azzal a világgal, annyira be volt állva bő fél éven keresztül a front.
Ugyan a támadójáték híve vagyok, mégis ez volt az egyetlen olyan világ, ahol jóval több védőfalvam volt, mint támadó. Ennek az az egyszerű oka, hogy a klánban a védelemszervezés siralmas volt. @Szintya2, akiről az a hír járta, hogy tibax csajának a barátnője, és csak ezért lehetett védelemszervező nagyjából annyira látta át a fronton védendő falvakat, mint amennyire látszott. Tibaxnak amikor írtam, hogy hé figyi, van pár frontos falvam, kellene bele egy minimális alapvédelem, mert minden armán célpont vagyok, annyi volt rá a reakció, hogy „nem kapsz”. És ezzel nem voltam egyedül, a többiek is így védekeztek a fronton, minden armán egész éjjel egymással kommunikáltunk, hogy hova mennyi védő kell. Az egy dolog, hogy több volt a védőpontom (8 millió), mint a támadópontom (4 millió), de még a támogató is megelőzte a támadópontom (5 millió). Pedig mint mondtam, elsősorban a támadójáték híve vagyok. Szóval nem igazán tudtam kibontakozni, és ráadásul szörnyen mérgező volt a légkör, volt pár elkötelezett és elvetemült fanatikus tibax-hívő, ők mindenen problémáztak, rohantak tibaxhoz, ha valami nem tetszett nekik (például ha az északi peremen igyekeztem terjeszkedni amiatt, hogy legyen a fronton védőnk).
Hárman fogtuk a keleti frontot, @gloszandras, @Linkster és én. Közülünk tibax Linkstert preferálta, ő nagyon szépen tudta tibaxot fényezni, én pedig az az alkat vagyok, hogy megmondom, ha meglátásom szerint valami nem működik úgy, ahogy van és javítani kellene rajta. Ezért nem váltam tibax szíve csücskévé. Aztán ennek az eredménye az lett, hogy Linkster egyre több belső falut kapott, megkapta gloszandras falvait is – miközben addig ez a front nagyon stabil volt, amíg hárman voltunk - akit befűztek oda triál társnak, amit megítélésem szerint ő nem igazán akart, de valamiért bevállalta (majd nem sokkal később el is tűnt egyébként), és Linksternek 300-nál is több falva lett hirtelen. Teljesen egyértelmű volt, hogy Linkster és a duáltársa (Shere Khan) nem fog tudni ennyi faluval megbirkózni, hatalmas hiba volt ennyi falut rájuk bízni, hisz minden arma nagyjából abból állt, hogy Linkster javarészt betonozott és ennyi frontos falut egyszerűen nem lehet bebetonozni, kell, hogy a frontos játékos ismerjen más védekezési módszert is, de ez hiányzott. Aztán az egyik CotL arma során Linksternél emiatt be is szakadt a front és tibax ott helyben be is dobta az egész világot. Ekkor nagyjából 53-47% volt a dominancia a mi javunkra, de egyrészt látszott tibaxon, hogy abszolút fogalma sincs hónapok óta, hogy mit kellene csinálni és az egója nem tette lehetővé, hogy bárki másra hallgasson (pedig próbáltam kiváló támadásszervezőket ajánlani neki, meg a védelemszervezés átalakítására is tettem neki javaslatot, de nem érdekelte, ő jobban tudott mindent – szerinte – aztán az idő nem őt igazolta), másrészt pedig az, hogy kiégett.
Szerinted mi a jó klántag tulajdonsága? Miért?
Tanulékonyság, alkalmazkodókészség, önzetlenség, kíváncsiság és elszántság.
A tanulékonyság alatt azt értem, hogy mindig van mit tanulni. Mindig lehet valami újat látni, valami újat elsajátítani, nem szabad sosem úgy hozzáállni, hogy na én most már tudok mindent, akkor hatradőlök, és bárki bármiben akar segíteni, javítani, az csakis egy idióta lehet. Főleg, hogy a játék is folyamatosan változik.
Alkalmazkodni kell tudni a többi társhoz, hisz ez egy közösségi játék, nem szabad úgy hozzáállni, hogy csak én vagyok és megyek előre, mint a buldózer, mert előbb-utóbb falba ütközünk. Vagy ha nem, akkor hátulról fog visszahúzni valaki. Emellett tudni kell a vezetői elvárásokhoz, szabályokhoz is alkalmazkodni, például könnyített világokon ez sokszor jelentős kihívást okoz a tagságnak, a korábban már említett barbárokkal való buziskodások miatt.
Önzetlennek kell lenni, segíteni kell a társakat, amiben csak tudjuk őket, mert bármikor lehet nekünk is szükségünk segítségre, akkor pedig jól jön, ha mások is segítenek nekünk.
Kíváncsinak lenni olyan téren, hogy érdekeljen, mivel lehet az ellenfeleinken felülkerekedni, hogyan tudunk túljárni a szomszédunk eszén, mi az, ami sikeressé tehet bennünket.
És végül elszántnak lenni abban, hogy diadalmaskodjunk. Ugyanis ezt a játékot csapatgyőzelemre játsszák, nem második helyre meg nem faludíszítésre. A második helyen végző klán ugyanolyan vesztes, mint amelyik az 50. helyen végez.
Volt-e már nehéz dolgod egy játékossal? Ha igen mi volt azaz eset ha elárulhatod a neve elmondása nélkül?
De még mennyivel! A legemlékezetesebb játékost, akivel összehozott a sors K9-en ismertem meg. Szegény két dologhoz értett: a balhézáshoz a fórumon és az értetlenkedéshez. És az a baj, hogy szerintem nem direkt csinálta, nehéz elképzelni, hogy valaki ennyire korlátozott intellektussal születik vagy egyáltalán létezhet.
Ahogy könnyített világokon nagyjából mindenki, aki nem ért a játékhoz, ő is barbárfalvakon kezdett el először marakodni és balhézni másokkal – eddig semmi egyedi nincs benne. De az, ahogy támadta azokat (meg később az ellenfeleket is), az egy külön történet. Olyan seregösszetétele volt, hogy instant felkötné magát bárki, aki látná. Annál csak a támadásai voltak rosszabbak. Előre ment a zöldkardú nemesvonat (félig védőfaluból), mögéjük a barna-piros takarítónuke-nak szánt valamik, és valószínűleg nem volt különbség védő és támadófalu között, mert minden faluban nagyjából ugyanolyan egységek voltak. Az armáknál is, valahogy az időpont értelmezése se jött neki össze, vagy előtte ment egy nappal, vagy utána kettővel – ha egyáltalán ment. És amikor segítő szándékkal próbálták neki többen is elmagyarázni, hogy hogyan is kellene például sereget összerakni, akkor mindig lehurrogott mindenkit, nem volt képes felfogni semmit. Előadta magáról, hogy ő mekkora legenda (ezzel a szóval illeti magát azóta is), meg hogy ő már akkor is legenda volt, amikor mi még „pelenkában jeleket rajzoltunk”, és hogy rajta kívül itt senki se tud játszani, szóval ne mondjuk meg neki a dolgokat. Igazából a jelentős többség a háta közepére se kívánta már őt K9-en sem a balhés stílusa miatt, egyedül Ricsi jóindulatán múlt, hogy velünk tarthatott K12-re. Ott pedig még jobban elszállt vele a ló, még annyira se volt kezelhető, mint K9-en, aztán Ricsi pár hónapja eltávolította a klánból. Azt hiszem, ha létezik olyan jelenség, hogy valakinek túl sok esélyt adunk, akkor ő ezt ötmilliószorosan túllépte. Azóta a K8-as áruló bandát boldogítja. Összenő, ami összetartozik ugyebár.
Egy klánvezérnek tudnia kell csapatot építeni. Neked miben mutatkozik meg ez a képességed? Szoktatok csapattalálkozót tartani?
Szerintem vezetőként fontos a konzekvencia. Minden esetben következetesnek kell lenni, nem lehet kivételt tenni senkivel sem, függetlenül attól, hogy mennyire kedveljük vagy épp nem kedveljük az illetőt (ez ugyanis elkerülhetetlen, hogy klánon belül valakit jobban, valakit kevésbé kedveljünk, de ilyen az ember, szubjektív). Különben az nem épít, hanem rombol és előbb-utóbb széteshet a klán. Ha valaki szabályt sért, függetlenül attól, hogy kedveljük az illetőt, fel kell hívni rá a figyelmét, hogy többet ilyet ne tegyen, vagy ha mégis megteszi, büntetni kell. Akkor is, ha a legjobb barátunk és akkor is, ha valakivel csak a baj van.
Lehetünk engedékenyek, de akkor mindenkivel annak kell lenni azokban az esetekben, és lehetünk kemények. Viszont akkor is minden társunkkal úgy kell eljárnunk. Persze a legjobb mindig kettő között. Ricsivel a Vén Rókákban mi pont emiatt egészítjük ki jól egymást. Ő az enyhébb, én a keményebb és a kettő között mindig találkozunk. Ami persze nem feltétlenül jó mindig, hisz a tagság is egyszer ehhez szokik hozzá, egyszer ahhoz, és nem tudod eldönteni, hogy mikor jársz el jobban. K9-en például gond volt abból, hogy Ricsi túl engedékeny volt, mert amiatt, hogy nem volt retorzió szinte semmilyen szabálysértés miatt, folyamatosan állt a bál a fórumon. Akit sérelem ért, az úgy érezte, hogy nincs ki kezelje az ügyét, ezért a fórumra vitte, és emiatt sokszor a szabálysértő visszaszólt, majd becsatlakoztak mások is és napokig-hetekig állt a bál a fórumon.
K12-n szerencsére ilyen már nincsen, ha van is valami konfliktus a fórumon, az is legfeljebb havonta, és 1-2 nap alatt lecseng. Én azért ennél jóval szigorúbb vagyok, a szabályokat mindig próbálom betartatni, ezért nekem anyáznak azok, akik szabálytalanul játszanak. De különösen nem izgat, nem veszem magamra. Nekem a klán érdeke a fontos, és mindig annak a pártján fogok állni, aki egy esetleges szabálytalanság áldozata. Ezért is írtam korábban, hogy enyém a rossz zsaru szerepe a klánban.
Csapattalálkozót nem szoktunk tartani, egyelőre nem is volt ilyen tervben, és a tagságban sem fogalmazódott meg ilyen jellegű igény. Ha ez megtörténne, lehet elgondolkoznánk rajta.
Van-e bármi javaslatod a jövő klánvezéreinek?
Nincs. Ez szerintem nem javaslatfüggő. Vagy van valakinek érzéke hozzá vagy nincs. Rinnennek például lehet 0-24-ben magyarázni, lehet neki jobbnál jobb javaslatokat tenni, de képtelen azokat megérteni. Ő megy a saját elveszett stratégiája után újra és újra és sosem látja be, hogy az nem működik. Lehet egyszer hibázni, rendben aláírom. Lehet háromszor hibázni ugyanúgy, arra is azt mondom még, hogy előfordul. De ha valaki már sokadjára követi el ugyanazt a hibát és mindig ugyanaz a vége, akkor előbb-utóbb az emberben kellene, hogy legyen annyi, hogy ezt felismeri és nem erőlteti tovább. Benne nincs és nem is lesz.
Tibaxnak a nagy egója nem tette lehetővé, hogy csak úgy odafigyeljen bárki javaslatára, ő azt hitte jobban tud mindent és nem foglalkozott semmivel, ami azzal szembement. Aztán lehet, hogy azóta változott, 2,5 éve nem futottam vele össze, de az ember alapvetően nem változik. Pláne 25 éves kora után. Akinek pedig van érzéke a vezetéshez, mint például Firemasternek, Lightrexnek vagy Ben Solonak, annak nem kell javaslat. És ez a jövő vezetői generációjára is igaz.
Én nem hiszek ezekben az amerikai maszlagokban, meg a különböző (ál)vezető képzőkben, hogy ez a képesség tanulható. Lehet, hogy ha az az ember, akinek ehhez nincs érzéke elkezdi tanulni, utánaolvas lelkesen és különböző tréningeken vesz részt, akkor pár év alatt közepesen rossz vezetővé felhozhatja magát, de jó vezető csak abból lesz, akinek ehhez van érzéke. És ez igaz nem csak a játékra magára, hanem az életre is.
Melyik klán ellen volt eddig a legnehezebb harcod? Nyertél? Ha igen miért? Ha nem szerinted mit hibáztál és mit csináltál volna másképp?
Egyértelműen a V47, a korábban részletezett események miatt. Hosszú is volt, fárasztó is volt, kemény is volt, és hatalmas megkönnyebbülés volt számomra, amikor eldőlt az a világ.
Hogyan kezeled azt a helyzetet, hogy a játékosok zöme az arma eredményeit hozott falvakban mérik?
Javarészt én is ezt sulykolom a klántársaim felé az armákon, és ki is hangsúlyozom mindig, hogy ezt a játékot faluszámra játsszák nem támadópontra vagy egységszámra. Viszont ez részemről csak egyfajta ösztökélés, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minél sikeresebb legyen a támadásuk. Ettől függetlenül van, amikor az armám valós célja nem az, hogy kétszerannyi falut hozzunk, mint a korábbi során.
Legutóbb például direkt az ellenfeleink legaktívabb tagjaira szerveztem az armát azért, mert tudtam, hogy ők betonozni fognak, ezáltal rengeteg védőt el fognak bukni, és mire mi fordulunk 2-3 hét múlva teljes támadósereggel, addig az ő védőik még sehogy sem fognak állni (a támadók gyorsabban készülnek, mint a védők logika mentén), így egy későbbi armában sokkal nagyobb sikert tudunk elérni, már faluszámban is.
Aztán ennek vannak olyan nem várt eredményei is, hogy az ellenfél egyik játékosa, aki szerintem egymaga több PP-t ölt a játékába, mint a K12-es világon lévő összes többi játékos – és ezt abból következtetem, hogy amikor elfoglalt egy 26-30 pontos barbárt, másnap már jócskán 1000 pont fölött volt a falu – az arma után egy héttel bedobta. Kétszer annyi napi támogatópontja lett aznap, mint az addigi TOP1-nek, feltételezésem szerint a védői jelentős többségét el is bukta, emiatt nem tudott már haladni a barbározgatással, a társaim elkezdték a falvait körbefoglalni, ő pedig megítélésem szerint úgy látta, hogy ez már veszett fejsze. Hiába a sok PP, az elbukott sereget az nem hozza vissza. Hangsúlyozom: úgy értük mindezt el, hogy ő nem volt armacélpont, de mégis olyan súlyos veszteség érte, hogy abból nem látott kiutat.
Hogyan kezeled azt, hogy játékosok zöme nem képes, vagy nem akarja teljesíteni a támadás szervező vagy az általad kérteket?
Határozottnak kell lenni, meg ha keménynek kell lenni, akkor keménynek kell lenni, nincs mese. Ha valaki langyos, úgy is fogják kezelni, és a tagság is elkényelmesedik. Ez sajnos fokozottan veszélyes abban az esetben, ha egy klán nagyon jól áll. Láttam már top klánokat, amelyek magukat csinálták ki, én is szemtanúja voltam egynek a K8-on. És könnyítetten ez fokozottan igaz. Azért baromi hosszú idő az a másfél év.
Nálunk például az egy extra motiváció, hogy van két klánunk, hiszen aki nem veszi ki részét a munkából, az ugyan velünk marad, de nem a fő klánban, hanem a testvérklánban. Így ő magát ugyan világgyőztesnek titulálhatja, de plecsnit nem fog érte kapni. És a 40 fős limit az a maximum, nem pedig a minimum, semmi sem kötelez bennünket Ricsivel, hogy a végén kereken 40 emberrel zárjunk. Szerencsére azért minimális apróságokat leszámítva, nincsenek ilyen jellegű problémáink.
A klánom leghisztisebb tagja én vagyok, így a "hisztis" tagjaim nem tudnak túlszárnyalni, ha erről van szó. Neked mi a taktikád, hogyan kezeled a "hisztis" viselkedésű tagokat?
Elvállaltam egy feladatot, ezt a legjobb tudásom szerint végig kell csinálni. Nem hagyhatom ott a többieket, felelősséggel tartozom minden egyes tagért, és bármi van, mindig a klán érdekét kell néznem, azt kell szem előtt tartanom. Ha hisztiznek, hát hisztizzenek. Sokan itt élik ki magukat, a magánéletben nem tudják, nincs kin, vagy nem úgy alakult a karrierjük, ahogy szerették volna, és a frusztrációjuk sokszor máson csapódik le, de ezeket el kell engedni, ezek sosem neked szólnak, hanem saját maguknak. Ezt el kell fogadni és tudatosítani kell magadban, amikor a hisztizőknek válaszolsz.
Milyen volt K8? Kik ellen harcoltatok, mennyire volt nehéz harcotok?
Röviden és tömören: a leggusztustalanabb világ, amin valaha ott voltam. Ennyi gyűlölködő, másoknak rosszat akaró, és rosszindulatú emberrel nemhogy egy helyen, de összesen nem találkoztam sehol máshol. De erről már többször tettem említést, szóval más oldalról közelítek, kezdjük az elején:
Én késve jöttem, tehát az első jelentős konfliktusból, ami szakadáshoz és a klán nagyjából 20%-ának távozásához vezetett, szerencsére kimaradtam. A túloldalon több olyan játékos is volt, akik már normál világokon is bizonyítottak, például az akkori TOP1 @casper vagy a szintén rendkívül jó játékos @rudi 11. Míg a mi oldalunkon hiába voltunk többen, inkább csak aktív barbizabálók voltak (ezt a kifejezést azokra használom, akik barbárok foglalásához értenek egyedül, de két épkézláb támadást nem tudnak maguktól lebonyolítani). Érkezésem után az első armát nem én szerveztem (nem tudom már ki, de az biztos, hogy nem a klán akkori vezetője, @connavar, mert ő nem sok aktivitást mutatott), de szörnyű volt látni. Mindenki ment össze-vissza, nem volt se időzítés, se épkézláb támadócsapat a faluban, volt aki kost egyáltalán nem vitt – mert nem volt – több száz katapult volt helyette. Egyszóval siralmas volt. Hiába volt jelentős túlerő, azt hiszem mindössze 3 falut sikerült foglalni. Úgy sajnos nehéz is, hogy azok, akik @connavar távollétében önkényes módon úgymond átvették a klán „vezetését”, tették ezt mindezt csakis a saját egyéni ambícióik miatt, vagyis azon dolgok miatt, amit az interjú első felében már részleteztem. A tehetségtelenség pedig párosult a silánysággal. A következőt már én szerveztem, meg is látszott. Nagyon sokan képesek voltak betartani az utasításokat, tehát a gond nem feltétlen azzal volt ott, hogy rossz volt a tagság, hanem azzal, hogy nem volt, aki az alapvető dolgokat elmagyarázta volna a tagságnak és nem volt olyan, aki képes lett volna armát szervezni. Aztán ahogy azt korábban már részleteztem, a második arma után az ellenfél legerősebb játékosa, aki egyben a klánjuk vezetője is volt, @casper bedobta az egészet. Nálunk öröm helyett pedig ugyanúgy tovább folyt a barbárokon való marakodás és az egymásnak való keresztbe tevés, mint a korábbi hónapokban. Természetesen azok pattogtak, akik lakatolás nélkül akartak barbárfalvakat elfoglalni és azokba álltak bele, akik szabályosan lakatoltak. Connavart egyre többet piszkálták, hogy aktivizálja magát és tegyen végre rendet. Előbbire nem volt hajlandó – pedig talán erre lett volna itt a legnagyobb szükség – , utóbbit pedig más módon akarta megoldani. Látva az armáim sikerességét, meg azt, hogy a tagság jelentős többsége szépen, fegyelmezetten kivette belőlük a részét, engem szeretett volna kinevezni utódjául. Én először ódzkodtam mindettől, a hátam közepére se kívántam ezt az egészet. Akarta a fene vezetni azt a klánt. Tele volt problémával, szabálysértővel, agresszív, arrogáns és önző játékosokkal. Akik normál világokat jártak meg, azoknak ez tényleg a KH legalja. Aztán felajánlotta, hogy kiír egy szavazást a fórumra, ahol minden klántársra lehet szavazni, mint potenciális utódra. Hát mondom: jó, legyen. Aztán ez a szavazás azt hozta, hogy nagyjából 90%-ban engem akart a tagság a klán élére és hiába voltak napok a szavazásra, ez már az első nap világosan látszott. Connavar tovább győzködött azzal, hogy tisztán látszik, a klán engem akar. Én pedig mérlegeltem: a világ már eldőlt, ellenfelünk nem maradt, nagyjából még bő fél évet kell kibírni, szóval teendőm nem igazán lesz. Tehát azt mondtam connavarnak, hogy ha ez a végső döntése, és a klán is ezt szeretné (márpedig a szavazásból ez tisztán látható volt), akkor csináljuk. Megkért rá, hogy erősítsem meg a klán felé, hogy vállalom a dolgot, én pedig erre írtam egy körlevelet. Abban bíztam, hogy talán sikerül megértetnem azzal a pár emberrel, akik eddig szabályokat be nem tartva, mindenen és mindenkin átgázolva játszottak, hogy ezt így ne folytassák tovább, ne tegyenek keresztbe a társaiknak, mert egy csapat vagyunk – és a hangsúly ezen volt. Hát tévedtem. Az a pár ember ehelyett inkább szétszakította az egész klánt. Ami pedig ez után következett, az interjú első felében már kifejtésre került, így nem ismétlem önmagam.
Van-e olyan klánvezér, aki motivált téged, és vagy kivívta a tiszteleted csatában?
Igen, erre röviden és tömören tudok válaszolni: Firemaster.
Szerinted a védekezést is hasonlóképp megkell szervezni, mint a támadást, vagy az egy jóval egyszerűbb folyamat?
A védekezésre hosszabb a felkészülési idő, el lehet kezdeni a bevédendő falvak bevédését már jóval azelőtt, hogy támadás érné azokat. Emiatt egyszerűbbnek tűnhet, de ha egy csapat jól alkalmazza a fakelést, akkor rendesen össze lehet zavarni a védekező felet, pláne ha az adott világon nincs őrtorony, szóval ilyen esetben szerintem nehezebb. De alapvetően könnyebb a helyzete a védekező félnek.
Ha armát kap klánod, hogyan készíted fel őket? Kell egyáltalán felkészíteni és kezelni a támadott játékosokat? Ha valaki nem segíti a támadott játékosokat, és nem kap támadást mivel kezeled, hogyan veszed rá, hogy a jövőben másképp cselekedjen?
Általában mindig az az első, hogy kommunikáljanak. Beszéljenek össze a szomszédokkal, cimkézzék a bejövőket, tegyék fel a fórumra, frissítsék, jelezzenek vissza, hogy áll a védelem, szóljanak, ha változás van, stb. Tehát az a legfontosabb, hogy a kommunikáció meglegyen, az alapján lehet tovább lépni. Annak hiányában sajnos nem tud a klán hatékonyan segíteni.
Ha valaki nem hajlandó segíteni a társának/társainak, az elgondolkozhatna azon, hogy mit is keres abban a klánban. De sajnos mindenhol vannak ilyenek. Azon kívül, hogy folyamatosan írsz neki, hogy ne üljön a védőkön, hanem segítsen a társainak, nem tudsz mit kezdeni. Vannak sajnos önző, mohó játékosok, akik mindent maguknak akarnak, és a klán vagy a társai felé csak minimálisan viszonozzák azt – ha egyáltalán… -, hogy meghúzhatják magukat a klánban. Ez különösen problémás akkor, ha valaki nagyra nőtt – én láttam már így viszonyulni a társaihoz top játékost is sajnos.
A jövőben nem lesz engedélyezett végjátékban lévő könnyítettről új könnyítettre lépni, így az esetleges évekig gyűjtött leltárok sem vihetőek át. Neked mi a véleményed, mennyire fogja ez növelni a "fair play"- t és fair módon megszerezhetővé tenni a kapható plecsnit?
Ez az a kategória, hogy ha van ilyen lehetőség, akkor élni kell vele, de jobb ha nincs. Ismerek olyat a könnyített világon, aki legalább 3 világ óta viszi a leltárát. Ez nagyjából 4-5 évet jelent, az idő alatt azért bőven fel lehet halmozni. Mi csak egy világról vittük át a leltárat, K9-ről K12-re, és érezhetően hatalmas volt a kezdeti lendület emiatt. Hát gondolhatod, hogy ha valaki évek óta halmozza világról világra, annak mekkora lehet… Szóval alapvetően támogatandó ez a változtatás.
A fair playt szerintem kevésbé fogja ez befolyásolni. A könnyített világokon ez a legkisebb probléma. A nagyobb probléma inkább az, hogy a világok túl hosszúak, kevés a játékos, többeknek hónapokig nincs kit támadni, és sokan a nagy unalomban a saját társaikat kezdik el csesztetni, fúrni, mocskolni – a korábban részletezett módokon –, meg a barbárfalvak függőivé válni (elég csak megnézni K11-en a TOP1-et, közel 1300 falva van, ebből egyetlen egyet sem foglalt az ellenféltől), és ha egy barbárfalu nem nekik jut, hanem valamelyik társuk le merészeli lakatolni, akkor azt úgy értelmezik, mintha a társuk ellenük tevékenykedne, nekik akarna keresztbe tenni stb. A durvább fajta még neki is megy a más által lakatolt barbárnak, és utána még neki áll feljebb, hogy merészeli bárki is őt kérdőre vonni. Sajnos könnyített világokon nagyon sok az ilyen eset, és az emberi gyarlóság elég hamar kijön pár egyénen. A legszebb, amikor az ilyenek mind egymásra találnak, és közösen kezdik el csesztetni a szabályosan játszó társaikat vagy akár még a vezetőséget is, tudván, hogy úgy sem érheti őket semmiféle komolyabb retorzió. Így volt ez K8-on például. Én pedig sosem fogom tudni megérteni azt, hogy egyes játékosoknak a könnyített világon miért olyan nehéz megérteniük azt, hogy nem barbárok az ellenfeleink – nincsenek is rajta a ranglistákon –, hanem a többi klán. Nagyjából olyan jellegű a barbár függőség a könnyített világokon, mint bizonyos körökben a kokain függőség.
Lehet, hogy a jövőbeli fejlesztéseknél ezekhez is érdemes lenne hozzányúlnotok.