Keksz bajban volt. Alig pár perce ment el a futár, és hagyta itt a kereteket. El is felejtette már, hogy megrendelte őket. Bár megadta a módját, és kirakta a falra őket (pont oda, ahova eredetileg kinézte, még hónapokkal ezelőtt), de valahogy nem illettek oda. Mégse szoktak az emberek üres képkereteket a falra aggatni. Még hónapokkal ezelőtt rendelte meg őket, hogy majd ezekbe rakja a V73-as plecsnijeit, egy díszesebb kerettel bírót a régóta áhított top1-nek, és négy hagyományosat a többinek. Akkor még azt gondolta, ez lesz számára a tökéletes karácsonyi ajándék, hogy majd a szeretet ünnepén akasztja fel őket a méltó helyükre. De nem hogy öt darab plecsnivel, de még ugyanennyi napidíjjal sem tudja megtölteni őket. Ahogy ezek a szomorú emlékek ismét az eszébe jutottak, kiverte a víz, keze ökölbe szorult, és a sírás kerülgette. Pedig milyen szép lett volna az ünnep így, nem ilyen szomorkás-borongós, mint most.
Továbbra is állította, hogy a stratégia rendben volt, ahogy a taglista is. Csak az volt a baj, hogy nem tudta, hol ment ennyire félre a dolog. Mikor még az origónál tömve voltak a frontfalui lándzsásokkal, kardforgatókkal és nehézlovakkal, akkor jól nézett ki a dolog. Egy ideig még a LEV plecsni is kinézett, olyan jó teljesítményt tett le az asztalra. A klántársak, mint szorgos kis manók, nem győzték küldeni a védőket. Aztán amikor úgy nézett ki, hogy a győzelem elúszott, ebből nem lesz fordítás, a védő plecsni még mindig elérhető közelségbe volt. Az eredeti frontjáról is megmaradt két falu, amik mint a középkori jól védett erődök, bevehetetlenek voltak, és csak termelték a védőpontot. Ott csúszott félre a dolog, hogy patróne és Patrik is kapták a támadásokat, illetve BalBen még védekezett, pedig világosan kijelentette nekik, hogy már vége van. Azt gondolta, veszik ennyiből a lapot, de sajnos nem sikerült.
Mire idáig jutott a gondolatmenetében, a lelkében egy csepp béke sem maradt már, csak a keserűség, és a mindennél erősebb bizonyítási vágy. Meg akarta mutatni, hogy azt a sok szervergyőzelmet nem a szerencse hordta össze, hanem a színtiszta tudás, a stratégiai és a játékmenetbeli domináns teljesítmény. Hogy csillapítsa a stresszt és a lelkét nyomó fájdalmat, felkereste kedvenc topikját a Klánháború külső fórumán, ahol a világ beállítások voltak megtalálhatóak, és V76-tól kezdve visszafele elkezdte átnézni, melyik beállítás mellett mennyire volt harcos a szerver. V76 és V75 elég gyorsan csalódást okozott neki, ám amikor már csak pislákolt benne a megoldás iránti remény, meglátta V74-et. Nem hitt a szemének. A világ jószeróvel az előregben véget ért, 3 klános indulás, hatalmas zászlózások saját maguk ütésével. Pont az ilyen szervereket kereste mindig nagy elánnal, és nem értette, hogy hogyan kerülte el a figyelmét. Mennyivel jobb lett volna, ha V73 helyett itt indulnak, akkor a karácsonyfa alatt friss ropogós plecsnik lennének, nem bánat, szomorúság és üres képkeretek. Megnézte, ki a vezető abban a klánban, és meglepve látta, hogy recnék a klán feje. Egyből elfutotta a pulykaméreg. Ez a kis nyikhaj az ő plecsnijeit viszi el, mikor ő maga már akkor az ingyen plecsniket farmolta, amikor ez a kis bugris még azt se tudta, mi az az internet! Meg kellett volna mondania neki, hogy ez így nem járja, és az a minimum, hogy ha az ő módszerét választja, akkor meglepi egy meghívóval.
Nem gondolta, hogy veszélyben lehet az öröksége. Még látszott a porban a szerververő csizma nyoma, amit hosszú évek alatt járt ki, erre recnék már az első adandó alkalomban belelép, és úgy díszeleg, mintha ő találta volna fel a módszert. Aztán egy kósza gondolat jutott eszébe... Hogy én erre eddig miért nem gondoltam? - kérdezte önmagától. Merre van a papír, hol van egy toll? Túrt az asztalon, míg két fosztogató napidíj és az anyukájától kapott Mikulás sapkája alatt meglelte őket. Azonnal körmölni kezdett:
"Kedves recnék,
Látom, hatalmas harcok során dacoltál az elemekkel V74-en és a magad javára fordítottad a szervert. Őszintén gratulálok, én magam sem csináltam volna jobban. Látom, hasonló elveket vallunk közel egyenlő skillsettel, ezért azon gondolkodtam, miért kellene, hogy riválisok legyünk az ilyen szerverek vadászásában, amikor össze is tehetnénk, amink van. Neked is, Nekem is van 3-3 klánunk bármikor bármilyen szerverre, közösen szerintem fényes jövő állhat előttünk. És versengenünk sem kell, hisz közösen nyernénk. Nekem csak annyi kikötésem lenne, hogy a meghívókat szeretném én kiküldeni, amennyiben mód van rá. Már látom magam előtt a Fekete Harcos Sereget, ami megannyi szervert leigáz, és annyi plecsnit gyűjtünk, hogy egy irodaház falán sem férne el! Ha benne lennél, azonnal megkezdeném a munnkálatokat, elhitetem mindenkivel, hogy V77-en indulunk, hogy utána nyugodtan tudjunk menni V78-ra. Kérlek küldd meg mihamarabb megtisztelő válaszod!
Őszinte hódolattal,
Keksz
ui: mellékeltem a borítékba egy aláírt napidíjamat, mégiscsak jönnek az Ünnepek"
Átolvasta, és tetszett neki amit látott. Végre ismét fényesen látta a jövőt Meg is címezte a borítékot, és indult is volna a postára, hogy feladja a levelet, de még egy pillanatra megállt, hátrafordult, és alig palástolt örömmel a szívében odasúgta a képkereteknek: Mégsem maradtok üresek.
