Kedves Arkhimedesz!
A tőled megszokott alapos stílusban nyitottad meg ezt a topicot.
Szeretném azzal kiegészíteni a meglátásaidat, hogy amikor megjelent az
ELME visszaemlékezése és története, mi érdeklődve olvastuk. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy szerintem minden klán története érdekesség a kívülállók számára. A tiétek, a miénk és mindenki másé is. Hiszen ezzel bizonyos fokú betekintést nyerünk egy klán magánéletébe, és bejegyzéseik által megérthetjük mozgatórugóikat, illetve azt, hogy ők hogyan éltek meg egy eseményt a saját szemszögükből.
Bár kétségtelenül jó volt olvasni visszaemlékezéseiteket, nem az
ELME történetének megírása adott lökést a sajátunk elkészítéséhez.
Az az igazság, hogy valószínűleg egy időben kezdtünk el írni, te és én.
Csak mi egy cseppet hosszúra sikeredett „könyvecskét” hoztunk létre, mivel ahogy íródott, úgy szeretett volna mindenki egy cseppet hozzátenni a saját története, a saját élményei által is. Újra és újra átélve az elmúlt évek eseményeit, elemezgetve a történteket.
A visszaemlékezések alatt újra bosszankodva egy történeten, vagy éppen könnyezve nevetve egy másikon.
Örülünk, ha annak ellenére, hogy nem a megszokott módon íródott, nem a megszokott stílusban és hosszúságban, mégis volt, aki rajtunk kívül élvezettel olvasta végig.
Ez valóban a mi KH-s családunk és baráti társaságunk története és nem egyszerűen egy klán története. Ezt a történetet mi most is tovább írjuk. Szépen csendben, de kétségtelenül jó hangulatban.
Talán pontosan ez a szoros összekovácsolódás érthetetlen egyeseknek. Talán pontosan azt nem értik, hogy minket már nem csak a játék szenvedélye, hanem valóban barátságok kötnek össze.
Történetünkkel valószínűleg van, akiben nem keltettünk jó érzéseket. Van, aki sértettséget, vagy éppen csalódottságot érez olvasván a sorokat. De reméljük, hogy van, aki velünk együtt mosolygott, vagy nevetett, izgult a történetet olvasva.
Mégis sajnos van, aki képtelen megemészteni, hogy egy baráti társaság – jelen esetben egy klán – ha elhatározott valamit és abban hisz, akkor ezt az elhatározást követve végig képesek játszani egy játékot.
Meg kell emészteni, hogy egy eseményt különböző szemszögekből látunk és érzékelünk. Nem okvetlenül rossz a másik meglátása, csak más.
De azt hiszem Arki, pont neked nem kell ezt magyaráznom,
hiszen éppen elég levelet váltottunk mi az új klán alapításának egyeztetései közepette, hogy pontosan tudd, hogy hogyan vélekedem. Annak ellenére is tudod szerintem, hogy közös nevezőre nem igazán jutottunk.
De ez intelligencia kérdése és a másik elfogadásának képessége.
Ezért a más meglátásért kétlem, hogy ki kéne kiáltani valakit, vagy valakiket talpnyalónak, álnok kígyónak, vagy az ELME kutyájának kedves Cactus.
A te és az én levelezésem a skypen úgy gondolom, hogy egyértelmű volt. Te megkerestél, el szerettél volna érni valamit nálam. Én meghallgattalak.
Amit elmondtál nekem érthető volt a saját szemszögedből és soha nem mondtam, hogy nem értettem meg, vagy hogy nem értettem bizonyos részeivel egyet.
Ezt most is vállalom mindenki előtt nyilvánosan.
Ahogy te sem mondtál el nekem mindent tökéletesen őszintén és egyenesen – hiszen már csak taktikai szempontból sem tehetted – úgy én sem neked.
De amit mondtam, azt vállalom. Nem hazudtam neked, csak elhallgattam tényeket.
Befolyásoltalak, mert kihangsúlyoztam eseményeket. De ettől függetlenül egyetértettem azzal, amit mondtam neked, amit mondtam, azt úgy is gondoltam.
Egy dologban hazudtam. Nevezetesen abban, hogy a társaim közül kinek mit mondok el és mit nem. Ha emiatt neheztelsz, megértem.
Ha pedig azt mondod, hogy a győzelem érdekében mégis csatlakoztam az
ELME csapatához annak ellenére, hogy fennen hangoztattam, hogy ezt soha nem fogom megtenni, akkor annyit mondanék neked, hogy ez a csapat, akihez én csatlakoztam
NEM az
ELME csapata.
Itt nem az
ELME nyert és én nem az
ELME csapatához csatlakoztam. Az első elképzelés, miszerint teljesen új klán alakítsunk szép volt, de sokkal szebb volt a gondolat, hogy az
ELME klán statisztikáját vigyük tovább. Ezért
vojo javaslatát, hogy az
ELMÉ-be tömörüljünk, szinte azonnal mindenki elfogadta.
Ugyanakkor ezzel a lépéssel azt a látszatot keltettük a kívülállókban, hogy az
ELME klán újra beolvasztott egy klánt és végül az
ELME nyeri meg a szervert.
Holott erről szó sem volt!
Az
Elme klán nagyszerű harcosai a
VHL-A nagyszerű harcosaival új klánként működtek a jövőben. Egyszóval itt nem az
Elme nyert,
hanem mindannyian!!
Mindannyian, akik ebbe a klánba bekerültünk, képviselve a hátunk mögött lévő anyaklánjainkat.
Ez egy új klán. A VHELME csapata. Az az új csapat, ahol az anyaklánjaikat képviselő harcosok gyültek össze.
Elkezdhetik elemezni, akik képtelenek megemészteni a történteket, hogy melyik klán mit és hogyan tett le az asztalra a győzelem érdekében. Hogy melyik klán mit és hogyan „nyalt” hogy győzhessen.
Egyetlen dolgot kellene elfogadnia mindenkinek: azt, hogy ezek a klánok szoros együttműködésben
EGYENLŐ félként játszottak és nyertek.
Itt senkinek nem kellett a másik popóját fényesíteni azért, hogy ott lehessen a győzelemnél.
Megérdemelten van ott mindenki.
EGYENLŐ félként.
A saját véleményem pedig még mindig tartom: A
POA harcosai valóban egy nagyszerű csapatot alkottak. Gondoljunk egy cseppet bele, hogy ez a maroknyi ember mit vitt véghez.
Nagyszerűen muzsikáltak együtt és méltán büszkék lehetnek erre.
Az, hogy
Cactus hogyan nyilvánult meg időnként?.... hát erről
Cactus pontosan tudja a véleményemet…. És azt is, hogy mennyire tartom ezt értelmes viselkedésnek, úgyhogy nem elemezném. De hát emberek vagyunk…
Ahogy neki is mindig mondtam, aki a külsőn megnyilvánul, az számítson arra, hogy amit írni fog, az nem arat tetsést okvetlenül mindenki körében.
Hát ezt az elvet valva, most én is számíthatok némi irónikus megjegyzésre mások részéről.
Az más kérdés, hogy ez a játék nem csak a katonákkal való harcról szól. Itt bizony kemény taktikai, politikai játék is folyik a háttérben. Sőt! Nagyszerű mozgatórugója a játéknak és sok izgalmat, színt visz bele.
Aki nem bírja a politikai nyomást, az éppen úgy veszít, mintha a katonáival háborúzna és ott veszítene.
Véleményem szerint
Cactus csapata nagyon jól harcolt, hiszen mindannyian fogadtunk arra, hogy vajon ki fog először tőlük falut elhozni és bizony egyikünk sem nyert a fogadáson.
Viszont egy olyan elképzelést próbáltak megvalósítani, ami a játék természetes menetével összeegyeztethetetlen. Ez a játék nem arról szól, hogy csatázunk egymással kiegyenlített erőviszonyok között. Nem arról szól, hogy ezt a játékot a végtelenségig életben tartsuk.
Mindenki a győzelemért harcol, akár bevallja, akár nem.
De akár nézhetjük
Darkit is, ha már a klánok történetéről esik szó.
Kétségtelenül hátborzongató bejegyzéseket képes tenni. Hol bosszankodunk rajta, hol hangosan kinevetjük. Hol kizáratja magát csalásért, vagy vétségekért, vagy pofátlan megjegyzésekért. A hátunk borsódzik tőle, ha megjelenik. Elmondjuk, mennyire tartjuk becsületesnek, vagy éppen okosnak, vagy butácskának. Egyesek utálják, egyesek lenézik, egyesek felnéznek rá és istenitik.
De most mondjátok meg őszintén, hát nem színesítette a KH-s fórumot? (nem azt mondom, időnként én lemondanék erről a színesítésről, de az a magánvéleményem
)
Érdeklődve olvasnám az Ő történetüket is. Bár valahogy úgy érzem, kifogásai lesznek, de megírni semmiképpen nem fogja. Egy biztos, valóban nagy munka egy klán történetének lejegyzése. Ha pedig lejegyeztük, előfordulhat, hogy bizony egyesek belekötnek.
Én úgy érzem, hogy a
VHL-A csapata tisztelettel bánt ellenfeleivel és szövetségeseivel egyaránt. Visszaemlékezéseinkben megemlékeztünk ellenfeleinkről is:
A V7 egy különleges szerver volt, hiszen történetében sok nagy klán fordult meg, jutott a csúcsra egy időre, és tűnt el a süllyesztőben pillanatok alatt, vagy éppen minden erejét latba vetve állt fel a földről amikor már senki sem hitte, hogy ezt megteheti.
Csatáinkat vívtuk katonákkal, támadtunk, foglaltunk, védekeztünk. Nyertünk területeket és vesztettük el ezeket.
Virtuális csatáinkat nem csak katonákkal, hanem a pszichológia fegyvereivel is megvívtuk. Aki nem bírta a nyomást – akár egy játékos, akár egy egész klán - távozott és ezzel épp úgy csatát vesztett, mint a katonáival vívott háborúban.
Gratulálunk mindazoknak, kik kitartásuknak köszönhetően végig, kitartóan a V7-en játszottak, függetlenül attól, melyik oldalon tették ezt!
Egy biztos. MI valóban kitartottunk egy elhatározás, egy ELV, egy irányvonal mellett. Legfőképpen egymás mellett tartottunk ki minden körülmények között. Erre pedig méltán lehetünk büszkék ebben az eltorzult értékrenddel rendelkező világban.