A nagy csata
Paul már második hete a faluban várakozott. Sokan megérkeztek azóta, némelyek bárdot hoztak a vállukon, sokan lóval érkeztek ki kardot, ki távcsövet hordott az oldalán! Mások hatalmas katapultokat, vagy faltörő kosokat toltak maguk előtt. De most már itt van mindenki, mind a 18.000 harcos. Feszülten várják az éjszakai trombitaszót, ami majd az indulást jelzi!
Délre mennek, Paul ezt jól tudta, de a pontos célt még nem mondták meg, mert a táborban kémek lehetnek. Azt is tudta, hogy nem egyedül mennek, más falvakból is indulnak katonák akik most talán ugyanolyan izgatottan várakoznak mint ők! Az ő seregük különleges feladatot kapott, egy nagyhatalmú embert kell kísérniük, aki majd átveszi az ellenség falujának az irányítását, már ha túléli a csatát! Tudták, ez a legfontosabb, megtisztítani az utat a nemes ember előtt!
Éjszaka volt, olyan 2 óra körül, Paul meghallotta a trombitaszót. Felugrott, magához vette csatabárdját és elkezdett rohanni a gyülekezési pont felé. Közben folyamatosan ordítozott:
- Ébresztő! Mindenki talpra! Indulunk!
A sereg összegyűlt! A nemes ember az élére állt és elindult! Utána vonult mindenki. A kost vagy katapultot toló emberek, a bárdot cipelő harcosok és a lóháton köpcösen üldögélő főurak! Paul leghátul ment! Az Ő feladata volt, hogy senki ne maradjon le!
Kezdett hajnalodni, mikor rövid pihenőt tartottak! Mikor újra indulásra készen voltak a nemes így szólt:
- Emberek, harcos társaim! Csatába indulunk! Ellenségünk mindent meg fog tenni, hogy a falut megtartsa! De nem vagyunk egyedül! Bajtársaink több napja úton vannak, hogy megtisztítsák előttünk az utat! A mi feladatunk, hogy a maradék ellenséget megöljük és a falu irányítását átvegyük! Aki velem tart annak jutalma az örök dicsőség, nevetek mindig ott lesz a későbbi korok embereinek szívében és eszében! Előre a győzelemért!
Elindultak! Ahogy a falu előtti tisztásra értek csatarendbe álltak. Látszott, hogy nem ők az elsők akik megérkeztek. A falu körül mindenhol félig leomlott falakat láttak, benn a faluban tűz égett több ház tetején is. A falak tövében és tetején halott katonák hevertek. A tisztáson barna és fekete lovak szaladtak teljes erejükből, gazdáikat ki tudja hol hagyva!
Paul megrémült! Gyomra görcsbe rándult. Nemrég még oly kegyetlenül érzett vizelési ingere teljesen elmúlt! A halott katonákat nézte és próbálta kiverni a fejéből a képet, ahogyan ő is holtan fekszik valamelyik árok tövében!
A nemes kiadta az utasításokat!
-Először a faltörő kosok indulnak! Miután ők beütötték a falat megindulnak a bárdosok és a lovasok! Paul te velük mész és folyamatosan biztatod őket! Így jobban fognak harcolni! Közben a katapultok folyamatosan lövik a várost! Ha a várost már megtisztítottátok kürtszóval jelezzétek, hogy én is indulhatok!
Megkezdődött! A faltörő kosokat előre tolták és elkezdték a falat ütni vele! Közben a védők igyekeztek a szétrombolt fal darabjait dobálni a támadókra! Egyszerre felharsant a vezényszó és Paul megindult a 15.000 ember élén a falu felé! A hatalmas porban nem látott semmit a faluból! Azt tudta, hogy ott van a falu és csak remélte, hogy a kosoknak sikerült rést ütniük a falon! Beértek a porfelhőbe és megkönnyebbülten vették észre, hogy a fal leomlott! De ami mögötte volt arra nem számítottak! Lándzsák és kardok ezrei villantak meg a port áttörő napfényben és emberek fület tépő csatakiáltása zengte be, Paul szerint, az egész világot! De már nem volt benne félelem! Ő is csatakiáltásba tört ki és hangját visszhangozta 15.000 ember a háta mögött! Nekirontott az ellenségnek és kardjával jobbra és balra csapkodva igyekezett utat törni a központi épület felé! Társai ugyanezt tették. Rengeteg volt a halott és a sebesült, barát és ellenség egyaránt! Paul lovának lábát eltalálta egy eldobott dárda! Leugrott a lóról és állva harcolt tovább! Folyamatosan haladtak előre. Az ellenség, hol meghátrált, hol visszatámadott! Már látszódtak a központi épület körvonalai a felkavart porban! Paul egy újabb nagy csatakiáltásba tört ki és egy hatalmas rohammal elérték az épületet! Paul először lépett fel az épület tornácára mosollyal az arcán! Megfordult és így kiáltott:
- Fújjátok meg a kürtöt! Indulhat a nemes!
Ahogy ezt kimondta egy lándzsa fúródott a hátába, először csak érezte, de pillanatok múlva letekintve a föld felé látta a lándzsa hegyét a hasán előtűnni! Hatalmas fájdalom volt, üvöltött és összeesett! Esés közben látta, hogy négy bárdos katona ugrik az őt megsebesítőre és szétszabdalják bárdjaikkal. Tudta, hogy nem sok van hátra! Az utolsó kép amit látott a bevonuló nemes és a földre dobott lándzsák és hosszúkardok!
A falu a miénk!-gondolta