- A reakció pontszáma
- 925
A klánháborút érdemben V5-ön kezdtem, bár már a második világban kipróbáltam. Az pár napos próbálkozás volt és inkább a böngészős karakterépitős játékok fellendülésének köszönhető.
V5-ön gyakorlatilag semmi statisztikai adatot nem tudtam a játékról. Mondhatni "kinézetre" épitettem a falut, a kő erősebb mint a fa, a cserép időtállóbb a szalmánál. A nehézló nehezebb, jobb fegyverzettel rendelkezik mint a könnyű, ergo azt éri meg képezni, gondoltam. Kardforgatót nem vetettem meg támadásoknál, mivel alapvetően támadó jellegűnek gondoltam. Ezután a kezdés után azért szépen kinőttem magam párszázezer pontos játékossá és a szerver végjátékában is részt vehettem.
Rögtön V5-ön, ahogy tanulgattam játszani, az első komolyabb klánom a Hellgate volt, amellyel végjátékig jutszottunk a kétpólusuvá vált világban, mely az Elit Farkasokkal vívott küzdelemben végül alulmaradt. A létszámfölény és magasnak mondható pontkülönbség ellenére a Hellgate harcosai bátornak, tapasztaltnak, keménynek látszottak, nem vittek sok érzelmet a játékba, ilyen távlatból annyi maradt meg róluk, hogy sosem panaszkodtak, játszottak és azt jó kedvvel tették, ameddig tudták. Sosem értettem a nagy pontú játékosok körülötti misztikus kérdést, hogy hogyan birnak ennyi faluval, honnan tudják mi hol van, mit látnak egyáltalán abból a sok száz kis pöttyből, mert nem ismertem a prémium fiók és fiókkezelő funkcióit. Mindenesetre izgalmas volt az első csapatban vivott böngészős játékbeli háború, ahol másoktól meg kellett tanulni függeni.
Hogy volt-e mentorom? Nem tudnék egyet emliteni. Ellestem dolgokat sokaktól, rájöttem még többre, és beszélgetések során tapasztalatot cseréltem másokkal, de alapvetően személyes ismerősökkel klánháborúztam, velük kooperáltam. Sokak által nagy játékosoknak tartott fiókok gazdáival sosem kerestem a kapcsolatot. Mindezek ellenére tudnék neveket mondani, akik megtanitottak különböző morális és játékbeli fogásra, páran akarva, páran akaratlanul. Szoros kapcsolat is alakult ki, nem is egy. Nagyon érdekes, hogy egy ilyen valószinűtlen helyzetből, mint egy véletlenszerű találkozás a neten, megismerkedhetünk más emberekkel, akikkel jó barátságot köt közénk a sors.
Megismertem itt számos másik különleges ember mellett egy olyat, akit ösztönös ellenszenvvel néztem először. Távolról számomra idegen viselkedése elsőre elviselhetetlen volt. Majd jött az összekapás, a viharok ideje, és végül győzött a józan ész, a kiváncsiság. Kiderült, hogy ezerfélét tud mesélni az életéből, hogy védte a hazáját, dolgozott civilként, katonaként, megjárta az emberi kapcsolatok legrosszabb fordulatait, saját egészségének ijesztő meglepetéseit, és mindeközben hatalmas történelmi tudást halmozott fel, amit a jelenkor világpolitikájához is úgy kapcsol, mintha doktorija lenne belőle. Olyan ő számomra, mint egy furcsa ismeretlen nagybácsi, akivel rengeteg elintézendő mesélés és beszélgetés van még hátra, és azon kevesek egyike, akiket szivesen rántanék ki a virtuális világból, hogy attól komolyabb dolgokról beszélgessünk egy nyugodt asztalnál. Vigasztaltuk egymást, nevettünk egymáson, segitettük egymást és megtanultuk elviselni a hóbortjainkat.
Pikkeltem egy klántársamra egyik világon, talán a temperamentuma, humora miatt. Akkor heves vitákba, kölcsönös beszólásokba torkollott minden megszólalásunk. Egyszer azonban megtört a jég és egy hétköznapi téma, a kölcsönösen meglévő humor segitségével megismertük egymást, megtudtuk, hogy igazából nem riválisok, hanem lelki társak vagyunk. Azóta a legbizalmasabb ismerősöm, akit a klánháborútól kaptam.
A klánháború nekem sohasem volt fanatizmus tárgya, azonban van, hogy sok időt eltöltök vele. Hál'Istennek még senki és semmi rovására nem ment, erre igyekszem ügyelni. A családomon belül néha érdeklődő kérdések, mint például: "Na, hanyadik vagy?" vagy: "Mi a helyzet a barna oldalon?" hangzanak el, és ez tényleg inkább azt jelenti számomra, hogy elismerik e hobbiban rejlő értékeket és érdeklődnek, ahogy azt a szeretteink minden más területen is teszik. Elfogadják, hogy ez jelenleg egy "verseny", amiben részt veszek. Igyekszem a faluimat teljesen a fiókkezelőnek átadni, melyet sok idő és asztalrágás után sikerült kiismerni, rengeteg el nem mentett sablon és egyéb könnyfakasztó történet árán. Vannak bugok, vannak kellemetlenségek, de havonta pár alkalmon kivül nem kell hosszabb időt a faluimmal töltenem. A stratégiát internet nélkül is kitalálhatom, menet közben, alvás előtt, evés közben, a legnehezebb talán egy klán elvárásainak és tagjainak megfelelni, és a magam részét hozzátenni, ez köti le a játékkal töltött időm 80%-át. A mai kommunikációs appoknak és a fiókkezelőnek hála nem kell "rákockulnom" a sikerhez, gyakorlatilag alá tudom rendelni akár a pihenésnek is, ha az ágyból, telefonról elintézek mindent.
A riport hamarosan folytatódik...
Második rész: ITT OLVASHATÓ
Harmadik rész: ITT OLVASHATÓ
Fejléc: Messala
Utoljára egy moderátor szerkesztette: