Ó, ha engedné a föld ura.
Együtt lennem drága galambommal.
Ó, ha lejárna a harc
Haza térve őt keresném
Az én édes rózsámat!
Az ellenség essen el lábunk előtt.
A föld pusztuljon alattunk
A virág sírjon, ha muszáj,
De átok szálljon arra a királyra,
Ki távol tartja rózsám!
Harc harc után, foglalás!
Kinek kell ennyi föld, vallomás!
Hazatérünk egy nap, hajnalhasadás,
De királyunk megfizeti majd
A holtak istenét.
Sötétben jön a vad,
Támadj! és vedd el az életét!
Annak, akiért ezren halnak!
Annak, akiben gyávaság forr!
Essen a király!
Ó, ha engedné a föld ura.
Együtt lennem drága galambommal.
Ó, ha lejárna a harc
Egyedül őt keresném
Az én édes lovagom!
Az ellenség rettegjen előlük
A villám legyen léptük
A világ sírjon, ha muszáj,
De átok szálljon arra,
Aki kardot mer rántani lovagomra!
Lépteiden virág nőjön,
Utadon vad jámborrá váljon,
Bátorság legyen szívedben,
De ne feledd, ó, ne feledd
Szeretlek lovagom!
Elesett a gyávaság örökre!
Elesett az emberiség,
De a harc nem járt le,
Régi korona került rám:
Én vagyok az új király!
Nem hagyom aludni fűt, fát
Támadunk, a hazáért, jövőért
És szép, új esztendőért!
Adj erőt hát pusztítsak
Ó, halál istene, adj erőt!
Adj erőt, hogy várjak rá!
Adj erőt, hogy élje át!
Légy velünk, szeretet
És védd meg őt!
Az én szeretett lovagom.
Lovag voltam tegnap,
Király lettem ma.
Ezrek élete került kezembe ma.
Újesztendőt ígérek népemnek,
Harcolni kell, rózsám, harcolni kell ma.
Hónap telt el, galambom, merre vagy?
Édes szeretőd elfelejtetted vagy véget ért életed?
Érted imádkozok, ó, téged hívlak,
Szeretethez szólok, fájdalmas szívvel,
Merre vagy lovagom, merre vagy ma?
Megpillantám. Ó, megpillantám,
A lovagom ott, jön már.
Eleibe szaladok, ó eleibe szaladok,
De egykori glóriás fején korona áll
Ó, véres korona áll!
„Rakjon valaki fát a tüzekre!
Gyertek ki, embereim!
A király halott, gyáva volt.
Én vagyok az új király,
Ó, én vagyok a hatalom!”
Lovagom leszáll paripájáról
És átölelve azt suttogja
„Muszáj vissza mennem,
Földem ott van,
Senki földjét keresem!”
„Feltártad-e szíved
Ó, magasztos lovagom?
Rajtad áll a döntés
Ura leszel e szeretett földnek?
Maradsz-e velem?
Ó, magasztos királyom
Nem élek nélküled.”
Elfordul előlem és elmegy örökre.
Lovagom meghalt, királlyá válva.
Királyként túl sokra vágyott:
Rabja lett a földnek.
Senki földjének a királyom.
Ó, ne adj átkot rája
Elfogadom én helyette az átkot
Bűnhődők én helyette,
És így változtass kossá!
Ó, változtass kossá, hogy majd egy nap igazi szerelem változtasson vissza,
Ó, az változtasson vissza, aki azt mondja majd szívéből, hogy
„Szeretlek kosom!”