Egyáltalán nem egyszerű két határozott, független és érdemeire méltán büszke csapatot egyesíteni. Azt mondom kettő, holott ez korántsem ilyen egyszerű, hiszen addigra már az
ELME túl volt néhány igazán meghatározó egyesülésen.
Az egyesülés első lépéseinél azonnal kiderült, ugyan ugyanaz a célunk és ehhez mindkét klán ragaszkodik, mégis a megvalósítást gyökeresen másként képzeltük el.
Az első elképzelés, miszerint teljesen új klán alakítsunk szép volt, de sokkal szebb volt a gondolat, hogy az
ELME klán statisztikáját vigyük tovább. Ezért
vojo javaslatát, hogy az
ELMÉ-be tömörüljünk, szinte azonnal mindenki elfogadta.
Ugyanakkor ezzel a lépéssel azt a látszatot keltettük a kívülállókban, hogy az
ELME klán újra beolvasztott egy klánt és végül az
ELME nyeri meg a szervert. Holott erről szó sem volt! Az
Elme klán nagyszerű harcosai a
VHL-A nagyszerű harcosaival új klánként működtek a jövőben. Egyszóval itt nem az
Elme nyert, hanem mindannyian.
Mindannyian, akik ebbe a klánba bekerültünk, képviselve a hátunk mögött lévő anyaklánjainkat.
Sokkal nehezebb kérdés volt az, hogy a jövőben milyen névvel illetjük magunkat.
Beni joggal ragaszkodott az
ELME névhez, hiszen Ő volt az, aki ezt a nevet megálmodta. Mégis ugyanilyen joggal kérték a
VHL-A tagjai, hogy nevünkben is fejezzük ki azt, hogy új korszak kezdődik minden tag részére, aki egyesül az új klánban.
Hosszas vívódás és mérlegelés, sok-sok egymást követő javaslat és azt gondoljuk, hogy leginkább sok-sok egymás érdekeit és érzéseit figyelembe vevő ember munkájának eredménye az, hogy végül megszületett a
VHELME elnevezés.
Mi mindenképpen megemlékeznénk arról, hogy
Beni belátása, lemondása egy elképzelésről, kompromisszum készsége segített bennünket előrébb ebben a mindenki számára fontos kérdésben leginkább.
Szoros együttműködésben léteztünk, harcoltunk meglehetősen hosszú időn keresztül, s joggal gondoltuk, hogy már szinte mindent tudunk a másik klánról. Ezt viharos gyorsasággal cáfoltuk meg. Voltak elképzeléseink a másik klán vezetőségének felépítéséről s annak döntéshozási mechanizmusáról, de a valóság egy kicsit mindkét részen más volt, mint az elképzelések.
Mindkét klán vezetőségéről el lehet mondani, hogy határozott, kemény és valóban karakteres személyiségekből áll s ennek a klánvezetésnek kellet kompromisszumokat találnia minkét oldalon.
Vezetési stílusunk, vezetőségi felépítésünk egészen eltérő volt, és mégis mindkét felállás kitűnően működött. A legfőbb nehézséget véleményünk szerint a másik fél megértése, a látszólag apró, mégis mindkét fél részéről fontos kérdésekre való közös és kielégítő megoldások megtalálása volt. Mindkét részről szükség volt lemondásra és belátásra, hogy végül meg tudjuk hozni azokat a döntéseket, aminek az eredményeként klánjaink egyesültek.
Mivel mindkét fél részéről határozott, ugyanakkor kissé eltérő elképzelésekkel kezdtünk a tárgyalásokba, sokáig úgy látszott képtelenek leszünk túllépni azon az emberi gyarlóságon, ami minden rosszindulat nélkül jellemez bennünket.
Hosszas tárgyalásokba kezdtünk – leginkább
Arkhimedesz2 és Sárkányka egymás megértésére sarkalló meglehetősen hosszú levélváltását emelném ki - mely végül sehová nem vezetett. Legfeljebb megállapíthattuk belőle, hogy egy vérbeli Elmebeteg és egy Pszichológus képtelen lesz egymás álláspontját megérteni.
- és mikor ezek a tárgyalások látszólag megfeneklettek
PatriciaRéka és
Nileman elfogulatlan józansága segített bennünket tovább.
Bár látszólag
Cezarkánk tette meg a végső lépést az egyesülés felé, azt mindenképpen tudnunk kell, hogy a háttérben folyamatos egyeztetések, tárgyalások zajlottak a
VHL-A vezetősége részéről. Végül
Vojo, Mapecka, CezarV7 és Sarkanyka meghozták a végső döntést, miszerint
CezarV7 a vezetőség részéről már korábban kiválogatott
VHL-A tagok élén átlép a
VHELME-be.
A
VHL-A többi vezetőségi tagja egyenlőre marad a klánban és vezeti az ott maradt tagokat, továbbra is támogatja játékával az immáron valóságban is közös klánunkat, majd a megfelelő időben csatlakozik ahhoz.
Megtehettük volna, hogy klántagjainkat visszatartjuk mindaddig a pillanatig, amíg megoldásokat nem találunk azokra a problémákra, amik felmerültek a csatlakozási tárgyalások alatt. Hiszen éppen olyan befolyással voltunk klántagjaink döntésére, mint bármelyik másik vezető.
Mégsem tettük, ezzel kívántuk bizonyítani jószándékunkat az
Elme vezetősége felé.
A közös jövőnk és a győzelem érdekében meg kellett hoznunk egy olyan döntést, melyben lemondtunk egy számunkra rettentően fontos dologról, miszerint
vojo legyen az új közös klánban a
VHL-A részéről delegált vezér.
Mindezt tettük azért, mert be kellett látnunk, hogy vannak helyzetek, amikor valakinek mindenképpen engednie kell, különben végképp megfeneklünk a tárgyalásokban. Úgy éreztük, hogy a ránk bízott klántagok érdekeit kell szem előtt tartanunk, s bár az átlépő tagjainknak mindenképpen meg kellett magyaráznunk, hogy hiába érezzük úgy, hogy
vojo az, aki a
VHL-A-t képviseli, és akiről mindannyian úgy érezzük addigi teljesítményéért megérdemelné, hogy a közös klánban vezető szerepet töltsön be, ez az elképzelés nem megvalósítható.
Vojo meglehetősen karakteres és látszólag kemény, és kétségkívül megosztó személyiségét nem mindenki képes elfogadni és megérteni. Bár bennünket pontosan ez a karakteres és kemény ember vezetett el idáig, természetesen a vezetés többi tagjával együtt. Ezért mindannyian elismeréssel adóztunk
vojo teljesítménye előtt s nagy fájdalommal töltött el bennünket, hogy végül mégsem Ő volt az, aki a vezető szerepét megkapta.
Bár voltak nehézségek ennek elfogadtatásában, klántagjainkat megnyugtatta a tudat, hogy
CezarV7 lesz az, aki átvezeti őket az új klánba, hiszen
CezarV7 mindennapjaik részévé vált az évek alatt. Tudták, hogy rá bármikor lehet számítani. Tisztában voltak vele, hogy köztünk
CezarV7 játéktudását senki sem képes felülmúlni. Mindannyian ismerik és szeretik. A vezetőségbe vetett bizalmuknak köszönhetően végül 2012.05.12.-én a
VHL-A harcosai ténylegesen is egyesültek az
ELME-be tömörült klánok harcosaival.
Ezzel a lépéssel egy végső csapást mértünk az
Ak-ra. A
VHL-A harcosainak és az
ELME harcosainak egyesülését követően
Lugal az
Ak vezére belefáradva a reménytelenné vált küzdelembe az
Ak-t feloszlatta.
Ezzel a lépésével zárta le a V7 utolsó nagy háborúját. Az
AK vezére elismerte az
Elvetemült Déliek győzelmét, a
VHELME vezetése pedig elismerte, az északiak minden tiszteletet megérdemlő kitartását.
Észak és Dél háborúja, mely mintegy 8 hónapig tartott 8895:902 arányú erős déli fölényt mutató összesített eredmény mellett 2012. június 10-én ért véget. 2012.06.10.én megindult az
Ak Off hulláma.
Lordom
2012. május 14.-én az utolsó tőrdöfés is megtörténik, amikor is az Elme, Vhl, Elit klánok legjobbjai egy klánba tömörülnek!(szó szerint)
Ez számomra is meghatározó dátum hisz több mint 2 év megfeszített pötyögés után végső és utolsó döntés révén 2012.05.14. 12:22 belépek a szervergyőztes klánba.
A VHELME megszületése minden további kérdést eloszlat, aminek hatására ellenfelünk 2012. június 10.-én kilátástalanságát látva tömeges törléssel és az AK feloszlatásával jelzi a feltétel nélküli kapitulációt!
A fennmaradó 1 hónap még hoz szervezett támadásokat, de már mindenki a végső hármas sípszóra vár, ami 2012. július 9.-én végérvényesen a győzelmet jelenti.
Ugyanakkor, hátramaradt a
VHL-A vezetésének egy jelentős része, nem csatlakozott a
VHELME csapatához. Mivel a tárgyalások alatt olyan helyzet alakult ki, hogy úgy éreztük a feszültségek fokozásának elkerülése végett sokkal egyszerűbb, ha így döntünk.
A csatlakozási tárgyalások alatt megegyeztünk abban, hogy mindaddig nem lép át a
VHL-A vezetésének maradék része mindannyiunk új klánjába a
VHELME-be, míg a végső nap el nem következik.
Sajnálatos módon az utolsó napokban a
VHL-A részéről
vojo és az
ELME részéről
Arkhimedesz2 között egy olyan kibékíthetetlen ellentét jött létre, ami veszélybe sodorta a
VHELME létezését.
Egy jó ideig úgy látszott, hogy ezek az ellentétek kibékíthetetlenek és a
VHL-A vezetése kénytelen lesz játékosait visszahívni és új tárgyalási alapokat keresni. Játékosaink körében végzett felmérés eredményeképpen elmondhatjuk, hogy mindannyian egy emberként álltak támogatólag
vojo háta mögé. Saját játékukat hátrasorolva bármire képesek lettek volna vezérükért.
Önfeláldozásukat látva és a csapat összetartásának, együvé tartozásának örömét érzékelve
vojo végül mégis másként döntött. Mint az rá jellemző volt a játék egésze alatt, végül a klántagok érdekeit figyelembevéve döntött.
Ennek köszönhetően a visszahívás előtti utolsó pillanatban mégis sikerült megoldást találni a problémára.
Ezúton is elismerésünket fejezzük ki
Arkhimedesz2-nek, hogy képes volt saját árnyékát átlépve békejobbot nyújtani
vojonak. Ugyanakkor természetes elfogultságunkból adódóan szeretnénk kifejezni nagyrabecsülésünket, tiszteletünket és hálánkat mindannyiunk Főnök Urának,
Vojonak. Minden elismerésünk, hogy képes volt az őt ért sérelmeken túllépni és úgy, ahogy mindig is tette a játék folyamán, a klán érdekeit nézve dönteni, amikor a békülésről és annak nehezen teljesíthető feltételeiről volt szó.
Úgy gondoljuk, hogy meglehetősen nehéz tárgyalási és egyeztetési folyamatnak eredményeként létrejött új klánra az egész déli szövetség méltán büszke lehet.
Képesek voltunk megugrani olyan lépcsőket, melyeken sokan előttünk elbuktak. Képesek voltunk túllépni emberi gyarlóságainkon és mindvégig szem előtt tartani a ránk bízott játékosok érdekeit. Képesek voltunk lemondani és adni a másik félnek.
Ez úton is gratulálni szeretnénk a déli szövetség minden játékosának kitartásáért, együttműködési szándékáért, belátásáért és józanságáért, s a játékban nyújtott teljesítményéért. S bár látszólag a VHELME és annak vezetése teszi fel majd a pontot az i-re, azt gondoljuk annak a pontnak az igencsak nehéz felemelésében mindazon játékosok segítettek, akik végül a klánlimit miatt legnagyobb sajnálatunkra nem juthattak be a győztes klánba.